Horváth Józsefné: A győri Zrínyi Ilona Gimnázium - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 12/2005 (Győr, 2005)
II. Az iskola felszereltsége
tés a gondokon enyhíteni: vagyis az egyes tárgyak - mint ének, rajz oktatásához szükséges eszközöket egy vagy két terembe csoportosították. Órarendi „bravúrral" igyekeztek az egyes osztályok énekes rajzóráit ide rögzíteni, míg a vándorló osztályok elfoglalták tanóráikkal az ő termeiket. A szertárhelyiségek közül csak a torna- és a fizikaszertár volt a követelményeknek megfelelő. A biológiai szertár, a történelmi szertár társbérletben a földrajzival az udvari részen hozzáépítmény-szerű szűk helyiségekben voltak elhelyezve, ahol a gyakori beázás miatt állandó veszélyben voltak a térképek és egyéb szemléltető eszközök. A könyvtár 4000 körüli példányszámú, részben a tanáriban, részben tantermek szekrényeiben volt elhelyezve. Az iskola ellátmányi összegének nagy részét az állagmegóvás, illetve a profilmódosulásokból adódó felszerelési tárgyak beszerzése emésztette fel. Konkrétan az ipari tagozat felszerelése, a konyhai kellékek, a szabás-varrás gépei, majd a testnevelési tagozathoz sportfelszerelések és az udvar alkalmassá tétele sportpálya kialakításához, azután az óvónőképzés, amely főként szakirodalmat igényelt. Egyéb nagyobb beruházás csupán a fizika szertár fejlesztése volt. Ellátottság szempontjából a többi középiskolához képest a Zrínyi hátrányos helyzetű volt. Amíg a többiek felszerelése elérte a követelményszintet, s a felújításokat tervszerűen ütemezhették, a Zrínyiben „nem volt rá pénz!" (Állítólag az iskolát ideiglenes céllal hozták létre, ezért nem fejlesztették!) A tanárok leleményességükkel, szakkörökön a diákokkal együtt igyekeztek használható, jó szemléltetőeszközöket készíteni, s ezzel némiképp enyhíteni a gondokon. Páratlan előny volt viszont, hogy az iskola épülete az „ősi iskolacentrumban" volt. Gyalogosan is percek alatt elérhető volt a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár, a Xántus János Múzeum, a Győr-Sopron Megyei Levéltár meg éppen a szomszédépület volt. Egy óraközi szünet elég volt az átjutásra; a fenti intézmények munkatársai, különösen pedig Sáry István levéltáros, Jászberényi Ferencné, Mónus Imre könyvtárosok, Dávid Lajos múzeumigazgató, Szőnyi Eszter, Tonika Péter régészek értékes előadásokkal, eredeti tárgyak, dokumentumok bemutatásával tették érdekessé az egyes tanórákat, s ezzel elmélyültebbé a zrínyis diákok tudását. Alig volt olyan a közelben rendezett kiállítások közül, amit az iskola tanulói tanórák keretében, szaktanáraik vezetésével meg ne tekintettek volna. Az intézet tanárai maximálisan éltek is ezekkel a jó lehetőségekkel.