Molnár András: Deák Ferenc a Győri Királyi Akadémián 1817-1821 - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 11/2003 (Győr, 2003)

Deák mint joghallgató (1819-1821)

dekelte. Kerülte a táncot, a joghallgatók egyik legkedvesebb szórakozását is, és a fárasztó testi gyakorlatokat sem kedvelte, legfeljebb a kényelmes sétákat.

88 A maga csöndes, visszahúzódó és mértékletes módján nyilván Deák is élvezte a diákélet apróbb örömeit, a joghallgatók többségét azonban inkább az olyan lendületesebb, zajosabb, a 18 év körüli nemesi ifjak átlagos életkori sajátosságainak jobban megfelelő paszsziók jellemezték, mint a Deáknál 12 évvel fiatalabb Fiáth Ferencet, aki 1832 és 1834 között volt Győrött jurista. A Deákkal szemben boldog, kiegyensúlyozott családi háttérből, anyagi jólétből és gondtalan gyermekkorból érkező Fiáth szabadidejét a felhőtlen szórakozás, a vadászat és lovaglás, a bálozás és a zenélés, valamint az udvarlás töltötte ki. Jellemző, hogy Fiáth egyik legjobb barátja az erős testalkatú, társai közül inkább fizikai erejével és ügyességével (vívással, lovaglással, úszással és tánccal), semmint szellemi képességeivel kitűnő Zichy Hermann gróf volt, aki nem szeretett tanulni. (Zichy később, az 1840-es években egy ideig liberális ellenzékiként vagánykodott Vas megyében, majd „megszelídülve" köpönyeget váltott és 1864-ben udvari kancellár lett.) Fiáth már joghallgatóként német klasszikusokat (Schillert és Goethe-t) olvasott, és ellentétben Deákkal, bekapcsolódott a megyeszékhelyen jelen lévő nemesi elit társasági életébe is. „Győrben jó dolgom volt, a juristák lévén ott az egyedüli fiatalság, a társaságban szívesen láttak bennünket" - emlékezett később Fiáth a győri akadémiai évekre.

89 Sinkay úgy tapasztalta, hogy a fiatal Deák számára a szebbik nem „úgyszólván nem létezett". Közös sétáik során Deákot sohasem érdekelték a nők, és még akkor sem fordult utánuk az utcán, amikor Sinkay felhívta rájuk a figyelmet. Bort nem ivott, lányokra nem nézett, szerelem nem lelkesítette, és barátja nagy bánatára nem rajongott a költészetért vagy a regényekért sem. Hiába dicsérte neki Sinkay egyik vagy másik regényt, hiába emlegette előtte irodalmi élményeit vagy találkozásait neves irodalmárokkal. Deák mindezekre csak azt felelte, hogy Dugonits András regényeit nem olvasta, őt csupán „magyar mathezisa", azaz „A tudákosságnak két könyvei" című műve - az egyik első magyar nyelvű matematika tankönyv - alapján ismeri.

90 Deák kedvenc szerzője a zalai származású, korábban a kanizsai gimnáziumban is diákoskodó