Molnár András: Deák Ferenc a Győri Királyi Akadémián 1817-1821 - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 11/2003 (Győr, 2003)

Deák mint joghallgató (1819-1821)

dekelte. Kerülte a táncot, a joghallgatók egyik legkedvesebb szóra­kozását is, és a fárasztó testi gyakorlatokat sem kedvelte, legfel­jebb a kényelmes sétákat. 88 A maga csöndes, visszahúzódó és mértékletes módján nyilván Deák is élvezte a diákélet apróbb örömeit, a joghallgatók többségét azonban inkább az olyan lendületesebb, zajosabb, a 18 év körüli nemesi ifjak átlagos életkori sajátosságainak jobban megfelelő pasz­sziók jellemezték, mint a Deáknál 12 évvel fiatalabb Fiáth Feren­cet, aki 1832 és 1834 között volt Győrött jurista. A Deákkal szem­ben boldog, kiegyensúlyozott családi háttérből, anyagi jólétből és gondtalan gyermekkorból érkező Fiáth szabadidejét a felhőtlen szórakozás, a vadászat és lovaglás, a bálozás és a zenélés, valamint az udvarlás töltötte ki. Jellemző, hogy Fiáth egyik legjobb barátja az erős testalkatú, társai közül inkább fizikai erejével és ügyessé­gével (vívással, lovaglással, úszással és tánccal), semmint szellemi képességeivel kitűnő Zichy Hermann gróf volt, aki nem szeretett tanulni. (Zichy később, az 1840-es években egy ideig liberális ellen­zékiként vagánykodott Vas megyében, majd „megszelídülve" kö­pönyeget váltott és 1864-ben udvari kancellár lett.) Fiáth már joghallgatóként német klasszikusokat (Schillert és Goethe-t) olva­sott, és ellentétben Deákkal, bekapcsolódott a megyeszékhelyen je­len lévő nemesi elit társasági életébe is. „Győrben jó dolgom volt, a juristák lévén ott az egyedüli fiatalság, a társaságban szívesen lát­tak bennünket" - emlékezett később Fiáth a győri akadémiai évekre. 89 Sinkay úgy tapasztalta, hogy a fiatal Deák számára a szebbik nem „úgyszólván nem létezett". Közös sétáik során Deákot soha­sem érdekelték a nők, és még akkor sem fordult utánuk az utcán, amikor Sinkay felhívta rájuk a figyelmet. Bort nem ivott, lányokra nem nézett, szerelem nem lelkesítette, és barátja nagy bánatára nem rajongott a költészetért vagy a regényekért sem. Hiába di­csérte neki Sinkay egyik vagy másik regényt, hiába emlegette előt­te irodalmi élményeit vagy találkozásait neves irodalmárokkal. Deák mindezekre csak azt felelte, hogy Dugonits András regényeit nem olvasta, őt csupán „magyar mathezisa", azaz „A tudákosság­nak két könyvei" című műve - az egyik első magyar nyelvű mate­matika tankönyv - alapján ismeri. 90 Deák kedvenc szerzője a zalai származású, korábban a kanizsai gimnáziumban is diákoskodó

Next

/
Thumbnails
Contents