Molnár András: Deák Ferenc a Győri Királyi Akadémián 1817-1821 - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 11/2003 (Győr, 2003)

Deák mint joghallgató (1819-1821)

kas, az akadémia politika tudományok tanszékén 1808 óta oktató tanár is. Az ekkor 46 éves Bekének nemcsak jogtudósként, hanem gyakorló ügyvédként is nagy híre volt Győrben. A gazdaságpolitika és a kincstári ügyek alapelveiről - Joseph von Sonnenfels nemzetgazdasági művének átdolgozása nyomán - írt, Pozsonyban 1807/ 1808-ban kiadott kétkötetes munkáját egészen az 1840-es évekig iskolai kézikönyvként használták. Beke első félévben a politikatudományt, másodikban a pénzügyi (váltó) és kereskedelmi jogot tanította Deáknak,

81 sőt 1821 őszén opponense volt a magánjogból tartott ünnepélyes vizsgán (defensión, azaz védésen) is. Bekét maga Deák kérte fel, hogy legyen a kérdező vitapartnere a máskülönben Bognár József által tanított tárgyból. Beke a nyilvános vizsgán állítólag így szólította meg Deákot: „Mondja meg nekem, jelölt úr, kihez hasonló még ez akadémián nem volt...". Sinkay szerint Deák derekasan megválaszolta a teljes tananyagról szabadon, előre megadott tételek nélkül vitatkozó opponens kérdéseit, és Beke a vizsga után csakugyan gratulált Deáknak, „mint olyannak, aki páratlanul állotta ki a defensiót".

82 Ugyancsak Sinkay említi, hogy a defendálás, a nyilvános vitatkozás volt Deák legerősebb oldala, abban senki sem érte utol. Deák az ünnepélyes viták után „mint valami triumphator lépett le a szószékből", melyben a vizsgázók szoktak ülni. Sinkay jegyezte fel azt is, hogyan készült Deák a vizsgákra. Noha a tanárok többsége diktálta a tananyagot, Deák sohasem bajlódott a leírással, mert a diktálást „az ő rossz írásával bajos lett volna neki követni, és mert az írás őt nagyon untatta volna". Deák nem használt sem jegyzeteket, sem pedig tankönyveket. Az órai előadásokon csak hallgatta a tollba mondott tananyagot, és amikor elérkeztek a vizsgák, Sinkay, aki hangosan olvasva szeretett tanulni, felolvasta Deák előtt a lediktált jegyzet vagy a tankönyv egy-egy szakaszát, amit Deák „az egyszeri felolvasásra mindig hiba nélkül" mondott fel. Ezek után Sinkay megismételte az elhangzottakat, így Deák olyan alaposan memorizálta a tananyagot, hogy nemcsak az egyszerűbb vizsgákat, hanem a nyilvános vitákat is bátran „kiállotta".

83 Mint az eddigiekből is nyilvánvaló, Deák győri joghallgató éveinek leghívebb krónikása tanulótársa, a Bács megyei Zentárói, elszegényedett nemesi családból származó, Deáknál két évvel idősebb Sinkay János volt. Sinkay 1824 decemberében ügyvédi diplo-