Molnár András: Deák Ferenc a Győri Királyi Akadémián 1817-1821 - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 11/2003 (Győr, 2003)

Deák mint joghallgató (1819-1821)

nens jegyét „sub clausula", azaz záradék alatt megjegyzéssel látták el.)

70 Kmety, a kilépett piarista szerzetes doktori szigorlat után, 1812 tavaszától több mint három évtizedig volt a győri akadémia tanára. Rendes órai előadásain kívül a szegényebb ifjakat díjmentesen tanította még római jogból és egyházjogból is, mert e tárgyakat különben az akadémián nem oktatták. (A rászoruló tanulókat mind anyagilag, mind erkölcsileg támogatta, továbbá gondnoka volt a győri árvaháznak is.)

71 Egy visszaemlékezés szerint „a sok gyarlóságairól ismeretes" Kmety „privatim olvasta a római és egyházjogot felületesen, és hallgatóival Pesten tétetett vizsgálatot."

72 Deák mindenesetre kedves tanítványa lehetett Kmetynek, mert az többször is meghívta magához ebédre. Polgári származású, „csinos nejének" - mint Sinkay írja - Kmety németül mutatta be a diákokat, az asztalnál azonban (valamint minden más alkalommal) latinul társalgott a tanítványaival.

73 Az első félévben természetjogot, másodikban pedig egyetemes és magyar közjogot tanító Szibenliszt Mihály félévkor ötödik eminens, év végén pedig egyetemes közjogból második eminens, magyar közjogból (záradék alatt) első eminens minősítést adott Deáknak.

74 Az ekkor 37 esztendős Szibenliszt a pesti egyetem elvégzése, az ügyvédi vizsga és a jogi doktorátus megszerzése, valamint néhány évi váci gimnáziumi oktatás után, 1810 őszén lett a győri akadémia természetjog és magyar közjog tanszékének rendes tanára (1820-tól a tanulmányi kerület könyvbíráló cenzora is egyben). Kiváló képességeit bizonyítja, hogy 1827-ben elnyerte a pesti egyetem római magánjogi tanszékének állását. A természetjog alapjairól írott tankönyvének két kötete még Győrött jelent meg 1820ban, illetve 1823-ban, míg a római magánjog alapjairól készített művét már Pesten, 1829-ben adták ki három kötetben.

75 Sinkay János visszaemlékezése szerint Szibenlisztnek az volt a szokása, hogy mind a délelőtti, mind pedig a délutáni óráin háromnegyed részben saját tankönyvéből magyarázta el a tananyagot, a fennmaradó időben pedig visszakérdezte azt, általában azoktól a diákoktól, akik nem figyeltek, vagy „pajkoskodva" másokat zavartak. Szibenliszt gyakorta szólította fel a látszólag figyelmetlen Deák Ferencet, aki így szinte naponta kétszer is megismételte az órán elhangzottakat. „Ilyenkor szokás volt - írja Sinkay - hogy a felhívásra a tanuló felemelkedjék helyéről, s meghajtván magát is-