Sáry István: A győri városháza - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 4/2000 Győr 2000)

A városháza

1898. november 18-án. Ötéves jótállásban vállalta a napi felhúzását és a havi olajozását. 1898 őszén már nagy ütemben folytak a belső finom munkák, s a télen már kitűnően működött a központi fűtés. A polgármesteri fogadószoba, melyben két műmárvány oszlopot helyeztek el, 1898. október elejére készült el, a közgyűlési terem teljes belső kialakítása és berendezése 1899 elején történt meg. A közgyűlési teremben eredetileg freskókat és színes ablakokat terveztek, a költségvetést azonban már annyira túllépték, hogy erről le kellett mondani. A városházépítő bizottság 1898. november 28-án és a következő napokban vizsgálta felül az építési munkákat, s csekély kivétellel kifogástalannak minősítette őket. A költségvetést túllépő többletkiadások miatt a város 150 000 Ft kölcsön felvételére kényszerült. 1898-ban Mátray Lajos megbízást kapott, hogy a nagy jótevő, Bisinger József szobrát elkészítse, melyet az épületben fognak felállítani. Az új városháza ünnepélyes felavatására 1900. március 19-én került sor. Az előcsarnokban ekkor helyezték el Mátray Lajosnak carrarai márványból készült, életnagyságú Bisinger-szobrát és Hauszmann Sándornak a nagy eseményt megörökítő emléktábláját. Az ünnepi szónokok különösen Hübner Jenő érdemeit emelték ki, aki impozáns, díszítő elemekben gazdag, de nem hivalkodó székházat tervezett a városnak. A dicséretből bőven jutott Schlichter Lajos építési vállalkozónak, aki a tervező elképzelésének megfelelően kitűnő munkát végzett. Az új városháza építési és felszerelési költségeinek végleges elszámolására 1901-ben került sor. A végösszeg az időközben bevezetett új pénznemben számítva 919 375,40 korona volt, melyből a kőműves munkadíja 300 000 koronát tett ki. A tervezettel szemben a költségtúllépés 79 375 korona volt. Az épületről mind külsejét, mind belső berendezését tekintve mindenki felsőfokon beszélt. Az adott időben a győri városháza a Dunántúl építészetének legjelentősebb alkotása volt. Az épület első tatarozására 1924-ben került sor, melyet a kiírt pályázat nyertese, Hlatky Schlichter Lajos és Fia cég végzett el 1924. augusztus-november hónapokban. Ez az építkezés után 26 évvel végzett első tatarozás még csak külső festést jelentett, mely sem kiadásokban, sem a munkavégzésben nem okozott különösebb gondot. Az 1894-ben pályázaton díjat nyert Alpár Ignác és Hübner Jenő pályamunkáiba a városháza déli oldalának távlati beépítését is bedolgozták, melynek kivitelezése 1929-ben vetődött fel, a gazdasági válság azonban megakadályozta a tervezett bővítési munkát. Az épület újabb tatarozását Czéch Lajos kőműves vállalkozó végezte 1935-36-ban. Az első évben a főhomlokzat, a következő évben a többi szárny javítására és befestésére került sor. Az első tatarozást követően 10 évvel végzett munka azt mutatja, hogy az épületen már mutatkoznak az elhasználódás jelei, s kisebb javításokat is kellett végezni. Az épület ekkor kapott szürke színt. A második világháború során bombatalálat érte az épületet, ami a torony erkélyt tartó, négy konzolját tönkretette, s az udvari részen okozott sérüléseket. Ezeket az újjáépítés keretében 1946-47-ben javították ki. A kőfaragó munkát és a kon-