Joannes Bocatius: Jaurinum redivivum. Győr visszafoglalása. Hősköltemény - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 1/1998 (Győr, 1998)
GYŐR VISSZAFOGLALÁSA Mit jelez újra lövés? Mit szerte sok ünnepi látvány? Mért vigadoz minden fentebb diadalmi örömmel? Városaink zúgnak, minden vigalom, ki-ki ujjong! Mit mondjak, mi ez itt? Mily bámulatos! Sose láttunk még ilyet. ím, a falak közt s kívüle szerte futosnak; ének, imádság, zeng; járnak; kérdés, csevegés száll; kongatnak a tornyok, ágyú dörög, a trombita harsog. Egbeható hangok! Táplálja öröm füleinket s arcunkat. Zeneszó s énekkar elűzi a gondot. Mostan a mennyekből Cátó elnyomja a bút is, és sztoikus szintén kacarász a szerény lakománál. — Ó, mi okát mondjam? Mért gyújtja örömre a fényes, vígan aranyló nap népét az egész Magyarország városa-, tájainak? Tán mert újból a világra feltámadt Krisztus, megtért a pokol kapujából, istennel lakozik s él mindétig maga módján? Minden idók e napot megtisztelik, ünnep a húsvét évről évre nekünk, idején vigadozva megüljük, hogyha a bús tél tűn, elmúlik a fagy s a zimankó. Szerte vüág teszen így, mert ezt kívánja az elme. Olvad a hó meg a jég, éleszti esó'je tavasznak s dél szele már a folyót, csókjára fölenged a föld is. Szép tavasz enyhe szelén gyászát ha lebontja az év már, minden újulva kacag, változni deríti ki Phoebus: hosszú úton gördül s a mezőkre tovább letekintve, hosszabban s egyenest nézvén, melegíti mezőink szerte magyar földön. — De minő csoda lón? A nemesség dísze s a pór népség, mig az ünnepet űli, az ősit, nem teszi azt, ahogyan még városiak, mi cselekszünk: már nem sír amiért Krisztust a keresztre feszítek s rettenetes kínom váltotta meg ezt a világot. — Egbeható várak mért hogy vigadoznak a falvak népével? S örömest városba özönlik uraknak dísze s a pórsággal társulva a városiakhoz csatlakozik? Hallom dörgéseit álgyutoroknak nagyfalu várakból: mint hogyha a sors meg az évszak engedné, hogy Mars készen hadakozna a síkon. Úgy bizonyos volnék, hogy győzedelem jele zendült. Csakhogy a föld mostan nem hasznos a fegyvereseknek, még gabonát se terem, még áfonya sincs legelésre.Semmibül ez nem lett! Hős mégis akadt, ki a császár párthíve volt, bátran ment és Isten segítette:
