Joannes Bocatius: Jaurinum redivivum. Győr visszafoglalása. Hősköltemény - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 1/1998 (Győr, 1998)

átüti, még aki él; csüggedt valamennyi, sötétlő vére a földre lefolyt, elhullt, s a pokolra enyészett. Itt vala Denlopid, —bátrabb nem akadt olaszok közt. — Szörnyű haragjának száz ostorait kiereszté, nyugtalanul buzdít, hajszolja olaszjai lelkét: fogják meg vasukat, vágván közepében az ellent. Virtusa lelkesedést keltett valamennyi vitézben. — Vont karddal nem volt lomhább az olasz Fabacurti: szidja a késlekedőt s eleven mit csak tud a virtus, ömaga megteszi azt, példázza, — megöl törökökből nagy-sokakat, nem adott pardont fegyverteleneknek, önként kik letevék lándzsájukat és könyörögnek. Mind a pokolra veté és tőn keserű vereséget. Schwarzenberg vigadón város közepébe hatolt be; most ezeket, most meg más részeiket noszogatja, és a kemény munkán tüzesíti a németi népet. Őmaga pisztolyból kilövelve röpíti az ólmot. — Szembelevőkre rohan, nem rest hadakozni a hún sem, Pálffy vitézei is vassal sokakat leterítnek. Erre bök, ott súrol, rángatva a lándzsa lökése. Gyakran a dárdanyelek széttörnek a tömkelegekben. Herkulesit gyakran szétver koponyát buzogányuk. — Védi falát a török, mint Faunok, a farkas-elűzök, szétszórnak hadakat, fel rá s áthágni ne tudják; és kik erődökön át s rajtuk behatolva nyomulnak, visszaverik kapuhoz, hajszolva nyomába haladnak. Háromszor támadt, háromszor visszaverődött, végre felülre került és messzire űzni kisérlik. Űzik az ostromlót, követik lármázva, rohanva. — Schwarzenberg odaállt a kapuba futóknak elébe, megragadott eggyet s rá így riadótt fenyegetve; —- Hej te! Megállj, nyomorult! Honnan jössz? Bárha vasával üldöz az ellenség, meg nem menekülsz kezeimből! Tartsd esküdt hitedet! Fordulj meg, rajta, előre! Élire jut kezdett dolgunk, most álld helyedet meg; jól szolgáljad ügyünk és jobb leszen úgy a szerencse! Szólott és a csapat rögvest űzőire fordult vissza, megállt, s vágott bátran ki-ki kardra a karddal. Öldökölés nagy lőn kétrészt — iszonyú ez a látvány! Kétséges vala Mars, csak Krisztus urunk, aki örvend