Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)

A győri vagongyár munkástanácsa

Szakolczai Attila A győri vagongyár munkástanácsa Az 1956. november 4-e utáni napokban a vagongyár munkástanácsa volt az egyetlen működőképes magyar politikai szervezet Győrött. A szovjet katonai megszállás következtében szétesett a Győri (és a Dunántúli) Nemzeti Tanács, amelyek vezetői elrejtőztek vagy Nyugatra menekültek. November 5-én újjáalakult ugyan a pártvezetés, de mögötte nem állt tagság. A Kádár mögé sorakozó funkcionáriusok erejét lekötötte az egymással folytatott küzdelem, az igazodni igyekvés a bizonytalan és lényegében ismeretlen központi vonalhoz, éppen csak létezett a pártbizottság. Győr egyetlen vezetésre alkalmas intézménye, a megszálló erők egyetlen lehetséges tárgyalópartnere a legnagyobb győri üzem munkástanácsa volt, amely már a megelőző napokban is a város, sőt annak határain túl a megye és az északnyugat-magyarországi régió legfőbb vezetőjének számított a nemzeti tanács mellett. A munkástanács volt az egyetlen testület, amely joggal tekintette e napokban is legitimnek magát, hiszen több ezer munkás állt mögötte, és megalakulása, működése összhangban volt a november 4-e előtti és utáni hatalmi központok valós vagy legalább hirdetett politikájával. A vagongyár legitimitását növelte a győri hatalomátvételnek az a sajátossága, hogy az átmenetet a pártállam helyi képviselői közül számosan támogatták, azzal nyíltan senki sem fordult szembe. Október 26-án a párt és a tanácsok vezetői tárgyaltak a tüntető munkások képviselőivel, követeléseiket a megyei tanácselnök, Markó Gyula és a megyei pártbizottság harmadtitkára, Takács András kíséretében vitték fel Budapestre, vagyis a helyi hatalom a követeléseket megfogalmazó tömegmozgalom mellé állt. Miután Hortobágyi János megyei első titkárt a tüntetők nem engedték csatlakozni a küldöttséghez, a pártvezetés keményvonalas tagjai Csehszlovákiába menekültek, átadva a felelősséget és a vezetést, ezzel a hatalmat azoknak, akik közbizalmat élvezve képesek és hajlandóak voltak az élre állni. Ebben a helyzetben vette át az irányítást a Győri Nemzeti Tanács, amelynek számos olyan vezetője volt, aki addig is részese volt a helyi hatalomnak. A nemzeti tanács elnöke Szigethy Attila országgyűlési képviselő, a népfront vezetője lett, aki 1954-ig a megyei tanács elnökhelyettese volt. Krecz Géza őrnagy, helyőrségparancsnok lett a nemzeti tanács alárendelt-