Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)
A győri vagongyár munkástanácsa
elismerni a kormányt, mivel abban továbbra is helyet kaptak olyan rákosistának tartott politikusok, akiknek eltávolítását már októberben követelték, a szovjet parancsnok pedig kijelentette, hogy ök egyedül a Kádárkormányt hajlandóak elismerni és támogatni. A munkástanácstagok tiltakoztak a KMT (és általában a területi munkástanácsok) törvényen kívül helyezése ellen, sőt azt követelték, hogy a munkástanácsok képviselőiből alakuljon alsóház annak érdekében, hogy az országban semmi ne történhessen a munkások akarata ellenére. A vita során - Maros József naplójának tanúsága szerint - az általános politikai célokat tekintve egyetértett a munkástanács a szovjet tisztekkel. Mivel ez bizonyosan nem vonatkozott a kormány elismerésére, csak arról lehet szó, hogy a szovjetek hangoztatták, hogy támogatják a munkáshatalom intézményi biztosítását, de vélhetően, miként korábban, ezen mindkét fél mást értett: a szovjetek a párt kizárólagos politikai szerepén keresztül vélték megvalósítani a munkáshatalmat, míg a munkások saját, demokratikusan választott szervükön, a munkástanácson keresztül, éppen a párt kizárólagos hatalma ellenében. Az elvi egyetértés csak arra volt jó, hogy elfedje az alapvető nézetkülönbséget. A szocialista elkötelezettség hangsúlyozása november 4-e után egy ideig a munkástanácsnak volt előnyös, hiszen ez tette lehetővé működésének elismerését a szovjetek és a kormány részéről. December közepén azonban, a kormány súlyának, elfogadottságának országos növekedésével, a párt szervezeti és politikai erősödésével, valamint visszaszerzett tájékoztatási monopóliumával egyre szűkült a szocialista rendszer reformját hirdető munkástanács mozgástere. A 48 órás sztrájk teljes volt Győrött 88 annak ellenére, hogy a pártbizottság és a szovjetek mindent elkövettek annak érdekében, hogy legalább néhány ember vagy üzem megtörje a sztrájkot. A pártbizottság névtelen akciót kezdeményezett a vagongyári munkástanács több tagja ellen: éjszaka kiragasztott plakátokon támadva a munkások több vezetőjét: Vadas Józsefet, Weszelovszky Lászlót és Fekete Józsefet. December 12-ére nagygyűlést hirdettek a városba, ennek megtartását azonban az utolsó pillanatban lefújták, mert a szovjet parancsnokság nem vállalta, hogy biztosítani tudja annak zavartalanságát, illetve látszott, hogy a nagygyűlésnek nem sok résztvevője lenne. 89 A 48 órás sztrájk sikere ellenére egyre inkább védekező pozícióba szorult a vagongyári munkástanács is. December 13-án még határozatban tiltakoztak a sztrájk idején vezetőikre szórt rágalmak ellen, kiálltak megtámadotttanácstagjaik védelmében, sőt Kéri József megyei ügyész feljelenSzakolczai Attila: Győr-Sopron megye. In A vidék forradalma, 1956. II. Szerk. Szakolczai Attila. Budapest, 2006, 1956-os Intézet-Budapest Főváros Levéltára, 207. o. 89 Lásd kötetünkben Maros József 1956. december 12-i naplóbejegyzését a 334. oldalon.
