Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)

A győri vagongyár munkástanácsa

foglalta hivatalát. Noha az igazgatóváltás a munkástanács szándékai szerint történt, az végeredményét tekintve mégis inkább gyengítette a pártállam restaurációjával szemben küzdőket. Győrffy József a forradalom idején még nem tartózkodott Győrben, így nem hatotta át az a forradalmi szellem, az a lelkesültség és elszántság, ami a munkástanács októberben összekovácsolódott vezetőségét, miközben hivatalba állásával háttérbe szorult Vadas József. A KMT törvényen kívül helyezésével csökkent Sebők László szerepe is, Fekete József december 15-i őrizetbe vétele pedig egyértelműen jelezte, hogy már a munkástanács tagjai sem sérthetetlenek. Mindezeket a veszteségeket nem ellensúlyozta, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága elnökhelyettessé választotta Tímár Ottót. A vagongyári munkástanács december 10-i ülésén elhatározta, hogy következő plenáris ülésére meghívja a teljes megyei pártbizottságot, hogy együttes ülésen próbálják meg tisztázni a leginkább vitatott kérdéseket, elsősorban az üzemi pártszervezet ügyét. E tárgyban a munkástanács elnökhelyettese, Rácz Sándor folytatott a megelőző napokban megállapodás lehetőségével biztató tárgyalásokat Dóczi Róberttel, aki a pártbizottságnak egyik, a vagongyáriak számára leginkább elfogadható tagja volt, aki október 27-én is bekerült a párt ideiglenes megyei vezetőségébe.

86 Rossz ómen volt a tervezett megbeszélés szempontjából, hogy a vagongyári munkástanács ezen az ülésén határozott arról, hogy csatlakozik a törvényen kívül helyezett KMT meghirdette 48 órás sztrájkhoz. A munkástanács döntése teljesen egyhangú volt, a titkos szavazás során mindegyik tag a csatlakozás mellett voksolt. Tisztázták, hogy a sztrájk idejére fizetés nem adható. Az egyre inkább félelemmel teli légkört jelzi, hogy a munkástanács arról is intézkedett, hogy a sztrájk idejére szabadság sem adható (de a már korábban megkezdett szabadság folytatható). Ezzel annak kívánták elejét venni, hogy bárki szabadságot vegyen ki a sztrájk idejére félve a munkabeszüntetés visszatorlásától. A vagongyári sztrájkhatározatról tájékoztatott a győri rádió, amely azt is közölte, hogy a vagongyárí határozathoz csatlakozott mindegyik győri üzem.

87 A sztrájkról hozott döntés után megjelent a munkástanács ülésén a szovjet városparancsnokság küldöttsége, amely az újabb munkabeszüntetés oka és célja iránt érdeklődött. A kialakuló vitában a munkástanácstagok már távolról sem voltak olyan harciasak, mint a november 4-ét közvetlenül követő tárgyalásokon, a szovjetek szavait már nem hangos tiltakozással, hanem csak csendes morgással fogadták. A vita a Kádár-kormány elismerése körül csúcsosodott ki: a munkástanácstagok nem voltak hajlandóak Szakolczai Attila: Győr-Sopron megye. In A vidék forradalma, 1956. II. Szerk. Szakolczai Attila. Budapest, 2006, 1956-os Intézet-Budapest Főváros Levéltára, 173. o. 87 Lásd kötetünkben Maros József 1956. december 10-i naplóbejegyzését a 328. oldalon.