Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)

A győri vagongyár munkástanácsa

segíteni a gyár termelését. A munkástanács bizalmatlan volt a kormányöszszekötővel szemben, kinevezése mögött a munkástanácsnak törvényerejű rendeletben rögzített gyári vezető szerepét megtorpedózó vagy legalább gyengítő szándékot sejtve. A munkástanács álláspontját a KMT mellé delegált Sebők László képviselte a legélesebben, aki a kormányösszekötő jogkörét firtatva felhívta a figyelmet a kormány tettei és a munkástanács követelései közötti legaktuálisabb különbségre, kijelentve, hogy a munkástanács nem elégszik meg a számára a biztosított (ám a kormányösszekötő kinevezésével mindjárt meg is kérdőjelezett) jogkörrel a gyár vezetésére, kifogásolva, hogy a törvényerejű rendelet nem biztosítja a munkástanács politikai jogkörét. A munkástanács bizalmatlansága nem volt alaptalan: Jodál Sándor november 30-án (a megérkezését követő harmadik napon) arról értesítette a munkástanácsot, hogy Apró Antal - mint mondta, számára is meglepetésként - miniszteri biztossá nevezte ki.

74 Ez azt jelentette, hogy - miközben továbbra sem volt egyértelmű, hogy a gyár tényleges gazdája az igazgató vagy a munkástanács - újabb hatalmi tényező jelentkezett a gyár irányítására. A munkástanács nem volt hajlandó tudomásul venni Jodál miniszteri biztosi kinevezését, egyben felgyorsította az új igazgató kijelölését, amire december 3-án került sor.

75 Miközben a vagongyárban azt remélték, hogy a végleges munkástanács megalakításával tovább nő a munkástanács legitimitása, a kádári hatalom általi elfogadottsága, valójában ennek ellenkezője történt. A kormányösszekötő megérkezésének másnapján a Kisalföld intézett éles támadást a tanács egyik tagja, Weszelovszky László ellen, akit boszorkányüldözéssel vádoltak,

76 miközben a gyárban a munkások éppen a fegyelmi bizottság tevékenységének lassúságát, vontatottságát kifogásolták. A munkástanács kiállt Weszelovszky mellett, de szűkülő mozgásterét jelzi, hogy a támadásra nem tudtak sem a Kisalföldben, sem a december 9-ig még megjelenő Hazánkban válaszolni, a vádakat a Rába december 1-i számában tudták csak visszautasítani.

77 Támadásként értékelte a munkástanács a vasas szakszervezet budapesti központja főtitkárának, Gőgitz Antalnak november 28-i látogatását, aki a szakszervezet szervezeti, személyi, valamint politikai megújulásáról tájékoztatta a munkástanácsot.

78 Utóbbi azonban illegitimnek tekintette a nem 74 Lásd kötetünkben a munkástanács 1956. november 30-i értekezletéről készített feljegyzést a 275. oldalon, valamint Maros József 1956. november 30-i naplóbejegyzését a 277. oldalon. 75 Lásd kötetünkben a munkástanács 1956. december 3-i ülésének jegyzökönyvét a 296. oldalon. 76 Lásd kötetünkben a Gondolkozzunk... című írást a 268. oldalon. 77 Lásd kötetünkben Az „üldözöttek" válasza a Kisalföld Gondolkodjunk... [sic!] c. cikkére című írást a 283. oldalon. 78 Lásd kötetünkben Maros József 1956. november 28-i naplóbejegyzését a 272. oldalon.