Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)
A győri vagongyár munkástanácsa
volt a fővárosban, mint a többi vidéki delegáció. Be kellett látniuk, hogy a vagongyár csak Győrött jelentős politikai tényező, az országos küzdőtéren csak a többi munkástanáccsal összefogva lehet eredményt elérni. A november 4-ét követő második héten egyre élesebb vitát folytatott a vagongyári munkástanács a szakszervezettel. A szakszervezet - részint éppen a SZOT bevonásával készülő munkástanácsi törvényerejű rendelet 58 révén - megpróbálta befolyása alá vonni a munkástanácsot, részvételi lehetőséget követelve annak ülésein, illetve azáltal, hogy előkészítő szerepet igényelt a maga számára a végleges munkástanács megválasztásának lebonyolításában. A munkástanács pedig az októberi követelésekhez ragaszkodva szorgalmazta a szakszervezet demokratikus, titkos választások útján történő megújítását, a szakszervezeti apparátus lényeges csökkentését, a rákosista rendszert kiszolgáló szakszervezeti funkcionáriusok azonnali elbocsátását. 59 Utóbbi kérdésben patthelyzet alakult ki, hiszen a függetlenített szakszervezeti bizalmik nem a gyár állományában voltak, így munkaviszonyuk megszüntetéséről nem a munkástanács, hanem csak a szakszervezet központja dönthetett. Ügyükben a munkástanács a szakszervezet megyei központjához, illetve a pártbizottsághoz fordult, kérve, hogy a támadott személyeket hívják vissza a gyárból. 60 Saját hatáskörben, vagyis a gyári dolgozók tekintetében a munkástanács folytatta a november 4-e előtt megindított fegyelmi vizsgálatokat. A fegyelmi bizottság határozatának megfelelően a munkástanács többeknek felmondott, részükre kiállították a felmondólevelet, de volt, akit csak alacsonyabb munkakörbe helyeztek. A munkástanács fegyelmi vizsgálat nélkül döntött a gyár igazgatójáról, Lakatos Albertről. A népszerűtlen munkáskádert már november 2-án felmentették funkciójából, november 16-án a - munkások megkérdezése után megismételt - szavazás megerősítette ezt a döntést. 61 Tekintettel azonban arra, hogy a munkástanácsokról kiadott kormányrendelet nem rendelkezett egyértelműen a munkástanács és az igazgató jogviszonyának kérdésében, valamint azért, mert a munkástanács csak ideiglenes volt, Lakatost nem váltották le, hanem a döntést jóváhagyásra felterjesztették a minisztériumhoz, az igazgatót felkérve, hogy a végleges döntés meghozataláig se gyakorolja igazgatói jogkörét. A döntésben - a törvényesség maximális betartására törekvésen túl - szerepet játszott az is, hogy a mintaként tekintett jugoszláv munkástanácsoknak sem volt joguk leváltani az igazgatót. Megjelent a Népszabadság 1956. november 22-i számában. Lásd kötetünkben a munkástanács 1956. november 20-i ülésének jegyzőkönyvét a 199. oldalon. Lásd kötetünkben a munkástanács 1956. november 16-i ülésének jegyzőkönyvét a 180 oldalon Uo.
