Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)

A győri vagongyár munkástanácsa

Orosz levéltári források híján nehéz eldönteni, mennyire volt eredményes Vadasék akciója. Tény azonban, hogy a végleges munkástanács első ülésén részt vevő Bakonyi Sebestyén Endre miniszterhelyettest Vadas arról tájékoztatta, hogy az „orosz parancsnokságtól sikerült elszigetelni a rosszindulatú hangokat", a szovjetek megszakították a kapcsolatot egyes pártfunkcionáriusokkal, és hogy a szovjet parancsnokok az eredményes tárgyalást követően „a munkástanácsra hallgattak".

55 Tény az is, hogy ezt követően szovjet részvétellel nem került sor Győrött őrizetbe vételekre. A vagongyári munkástanács nemcsak a szovjet parancsnoksággal folytatott vitát, hanem november 12-én összeállította hatpontos követelését, amelyet a többi győri nagyüzem képviselőivel együtt kívánt eljuttatni a kormányhoz, azok teljesítésétől téve függővé a munka felvételét.

56 A program egyszerre volt éles és támadhatatlan. Nemcsak Nagy Imrét, hanem a fegyveres felkelés vezetőjének tudott Maiéter Pált is visszakövetelték a kormányba, hangsúlyozva, hogy őket nemcsak becsületes hazafinak, de jó kommunistának is tartják. A kormányt kérték fel, hogy kezdjen tárgyalásokat a szovjet csapatok kivonásáról, amire Kádár ígéretet tett a rend helyreállta után, márpedig a fegyveres harc az egész országban véget ért. A program további négy pontja hangsúlyosan munkáskövetelés volt, a munkásság politikai hatalmának, érdekérvényesítésének biztosítását célozta, szabad választásokat követelve a munkás- és (a vele szövetséges) paraszttanácsokjelöltjei közül, a munkástanácsok helyzetének törvényes tisztázását, a munkásság szakmai szervezeteinek demokratikus megújítását, valamint a munkásság követeléseinek érvényesítését szolgáló harc jogosságának elismerését. A Hazánk november 14-i számában megjelentette a kormányhoz eljuttatott követelési pontokat, cáfolatául azoknak a rágalmaknak, amelyek szerint a vagongyári munkástanács nem a munkások érdekeit képviseli. Miközben a győriek a kormány képviselőjére vártak, egyeztették pontjaikat más vidéki küldöttségekkel, és megállapodtak abban, hogy szorgalmazni fogják, hogy minden végrehajtó intézmény mellé delegáljanak küldötteket a munkás- és paraszttanácsok.

57 Ez az ötlet minden valószínűség szerint a győriektől származott, hiszen az országban egyedül ott épült ki olyan rendszer, ahol munkásküldöttek ellenőrzése alá helyezték a hatalmi intézményeket. A vagongyári küldöttség azonban ugyanúgy eredménytelen kai elhurcolások mögött sejtettek. Lásd kötetünkben Gulyás Jenőnek A folyamatos munka előfeltétele a dolgozók személyi biztonsága című írását a 176. oldalon. 55 Lásd kötetünkben a munkástanács 1956. november 27-i ülésének jegyzökönyvét a 253. oldalon. 56 A programot a Hazánk 1956. november 14-i száma közölte. Lásd kötetünkben Gulyás Jenőnek Várják a kormány válaszát a vagongyári dolgozók című írását a 155. oldalon. 57 Lásd kötetünkben Rácz Ernő beszámolóját a tárgyalásról a munkástanács 1956. november 14-i ülésén a 158. oldalon.