Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)

Adatok a megtorláshoz

Úgy érezzük, szorosan a Hortobágyi-féle javaslathoz tartozik gyárunk két dolgozójának, Bedök Kálmán volt személyzeti vezetőnek és Mag And­rás szállítógépüzemi termelési osztályvezetőnek az ügye. Mindketten 1945 után nyertek mérnöki képesítést és most - a munkástanács véleménye ellenére - az az elhatározásuk, hogy fizikai munkások lesznek. Nem hisz­szük, hogy sértődöttség vezette őket ebben az elhatározásukban, hiszen be kell látniok, hogy egyikük sem képzettségének megfelelő helyen volt eddig. Bedök Kálmánra és Mag Andrásra mint mérnökökre van szükség ­így döntött a munkástanács - és az a véleményük, hogy ez a döntés nem­csak emberi, hanem szakmai szempontból is helyénvaló. Gondolkozzanak el ezen még egyszer Bedök Kálmán és Mag András mérnökök. 154. Az „üldözöttek" válasza a Kisalföld Gondolkodjunk ... c. cikkére 50 1956. december 1. Az elmúlt évtized alatt mindannyiunkat sok esetben gyötrő fájdalomként ért az ország hírszolgálatának, köztük tehát a napilapoknak is a köntörfala­zása, rossz tájékozódása, igazság elhallgatása, és sok esetben a magyar társadalom egymásra uszításának a ténye. Ezeknek a hibáknak, amik sok esetben bűnnek is nevezhetők, újraéle­désétől tart ma az egész ország, így köztük mi is. Ez az érzés kényszerít bennünket a fent idézett cikkel kapcsolatos igazság megvilágítására. Megütköztünk a cikk beállításán és egyáltalán megjelenésén, hogy Weszelovszky Lászlót, aki mindannyiunk előtt demokratikus gondolkodása és becsületes magyar őszintesége alapján köztiszteletben áll, a tények nem megfelelő beállításában, a munkáslelkek továbbháborgatása céljából újfajta „boszorkányüldözéssel" és a dolgozó társadalomhoz nem hű maga­tartással vádolja. Mi, akiket a dolgozók az elmúlt években feltételezett vagy elkövetett hi­báink folytán személyi felülvizsgálat alá kívánnak vonni, egyöntetűen kije­lentjük, hogy Weszelovszky László részéről ilyen magatartást nem tapasz­taltunk, mert ő a legzajosabb forradalmi napok alatt is, és jelenleg is, élen­jár a személyi elbírálásokat követelő káros irányzatok mérséklésében, és a legőszintébb demokratikus gondolkozása alapján kívánja a felmerült vitás kérdéseket befolyásolni. Rába, 1956, december 1.

Next

/
Thumbnails
Contents