Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)

A győri vagongyár munkástanácsa

határozott.

52 így délután kedvező előjelek mellett került sor további tárgyalásra a szovjet parancsnokságon, amelyen Vadas mellett Szigethy Attila, valamint Kéri József, illetve Lakatos Albert igazgató és Sárosi János párttitkár is részt vett. Miután Vadas bejelentette, hogy a munkástanács felszólította a dolgozókat a munka felvételére, a vita elvi síkra terelődött. A forradalom győri vezetői az október 23-a előtti vezetés csődjével, nem utolsósorban a szovjet modell szolgai másolásával indokolták a történteket, azt felkelésnek és szabadságharcnak nevezték, tiltakozva a megmozdulás (és az abban részt vevők) megbélyegzése ellen. Visszafordítva a szovjetek mellé szegődött pártfunkcionáriusok vádjait, őket nevezték a nép ellenségeinek, a szocialista értékek lejáratóinak, magukat a nép, a néphatalom, a munkáshatalom igazi képviselőinek mondva. Szavaik mögött nyilvánvalóan nem taktikai cél állt. A munkástanácsnak - miután részvételük a helyi hatalmi intézményekben biztosítva volt - a szovjet parancsnoksággal a sztrájk kérdésében volt vitája. Miután ebben a szovjetek elvárásainak megfelelő döntés született, nem állt érdekükben megtévesztésük bizalmuk elnyerése vagy növelése érdekében. A szovjet városparancsnokság - miként az ország más területein is - Győrött sem vette saját kezébe az irányítást azon túl, hogy megakadályozta a fegyveres harcot és szorgalmazta a munka felvételét. Politikai küzdelmet a munkástanács nem a szovjetekkel folytatott, hanem azokkal az október 23-a előtt hatalmon lévő funkcionáriusokkal, akikről feltételezte, hogy a megdöntött rendszer visszaállítására törekszenek. Ezért volt kulcskérdés az október 23-a előtti rendszer értékelése, hiszen ha az nem volt kommunista, akkor az azt megdöntő megmozdulás nem volt antikommunista. Ha az október 23-a előtti rendszer nem volt néphatalom, akkor azok, akiknek a kezében akkor a hatalom volt, nem voltak a nép, a néphatalom képviselői, hanem valójában - mivel lejáratták a kommunista eszmét - a nép ellenségei. A vagongyári munkástanács - mint a társadalom többsége - a nép ellenségeinek tekintette az ávósokat, ezért is merült fel már a munkástanács november 15-i ülésén, hogy igazoló bizottság elé kell állítani az egykori hatóság minden munkatársát - miként tették azt a világháború után a Horthyrendszer politikai elitjével.

53 Ha ezt sikerül elfogadtatni a szovjet parancsnoksággal, és az megvonja bizalmát és támogatását ezektől a káderektől, akkor - győri viszonylatban - elhárulna a rákosista restauráció veszélye.

54 "Lásd kötetünkben a munkástanács 1956. november 14-i ülésénekjegyzökönyvét a 157. oldalon és Maros József 1956. november 14-i naplóbejegyzését alól. oldalon. 53 Lásd kötetünkben a munkástanács 1956. november 15-i ülésének jegyzökönyvét a 168. oldalon. 54 A Hazánk sajátos módját választotta a szovjetek mellé szegődött, őket a munkástanács ellen bujtogató káderek lejáratásának: november 16-i írásában közölte azok nevét, akiket a munkások az éjsza-