Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)

Adatok a megtorláshoz

135. A győri vagongyár dolgozói hétfőn délután az életre szavaztak

6 1956. november 27. Csak egy mondat, [egy] egyszerű bejelentés hangzott el a vagongyár hangoshíradóján hétfőn

7 délelőtt: „Egy órakor Vadas József főmérnök tart beszámolót a legutóbbi napok eseményeiről." Nem toboroztak senkit a gyűlésre, mégis, nemcsak a terem, hanem a folyosó is zsúfolásig megtelt. Sokan akarták hallani az okos szót, az Országos Munkástanács határozatait, akarták hallani, mi történt tegnap

8 itt Győrött a megyei munkástanácsok összejövetelén. És Vadas József főmérnök elmondta, amit ebben az országban a legjózanabb emberek, budapesti, diósgyőri, dunapentelei, győri munkások, pécsi, tatabányai, oroszlányi bányászok szíve, esze diktált. Elmondta, hogy jelen helyzetünkben egyet tehetünk - és ezt határozta az Országos Munkástanács is -: dolgozunk, ahogy a körülményeink engedik. Dolgozunk, még akkor is, ha az első napokban nem lesz elégséges energia a gépek megindításához, dolgoznunk kell, mert erőnket gyengítjük, ha sztrájkkal válaszolunk minden provokációra. Dolgozunk! Megmutatjuk a kormánynak, hogy a munkástanácsok szavára hallgat az ország, és hallgatnia kell erre a józan szóra a kormánynak is. Mindenki, aki mástakar, aki más eszközökkel gondolná megváltoztatni a kormány álláspontját, téves utakon jár. Józanok vagyunk - folytatta tovább számoltunk a tényekkel. Tudjuk, hogy a bányáknak legalább három hétre van szükségük, amíg az élet mozgatásához elegendő szenet tudnak termelni, de minél tovább odázzuk az indulást, annál nehezebb lesz vért önteni az ország termelésének ereibe. Ez volt a vagongyári munkástanács első nagygyűlése, és a teremben, a folyosókon, a gyár udvarán összegyűlt munkások egyetértését talán nem is a beszámolót követő lelkes taps fejezte ki leginkább, hanem az utolsónak felszólaló Abonyi József szavai: „Mi, akik ezekben az üzemekben éltük le életünk javát, úgy érezzük, nemcsak második otthonunk, hanem templomunk is a gyár..." És először csendült fel a gyár nagytanácstermében szabadon a dolgozók ajkáról nemzeti imádságunk szent fogadalma: „Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell!" 6 Hazánk, 1956. november 27. 7 November 26-án. 8 Győrött 1956. november 25-én tartották a megyei munkástanács alakuló ülését.