Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)
Adatok a megtorláshoz
123. Tisztultabb feladatokkal 61 1956. november 24. Ismét a régi névvel, de tisztultabb feladatokkal adjuk újra az olvasó kezébe üzemi újságunkat. A néhány hetes megjelenési szünet alatt történelmi események játszódtak le hazánkban, s ezeknek nemcsak szemlélője, hanem valóságos résztvevője volt gyárunk munkássága is. Ehhez a nagyszerű, lelkes és főként egységes magyar forradalomhoz kíván a jövőben minden sorával, minden közleményével méltó maradni a gyár dolgozóinak lapja, a Rába is. Olyan időt élünk, amikor nem vezethetnek bennünket az indulatok, nem befolyásolhatja ítéletünket a pillanat hangulata. Józanul és megfontoltan kell cselekednünk nemcsak azért, hogy minden alkalommal újból és újból kiérdemeljük a bizalmat és a megbecsülést, hanem elsősorban azért, mert rend és nyugalom kell, mert kibontakozás kell végre. Sokan vannak, akik azon gyötrődnek, nem következik-e e lélekemelő szabadságharc után újból abszolutizmus vagy Bach-korszak, mint a Rákóczi-szabadságharc vagy 1848 után. Gyötrődünk, vívódunk magunkban, és nem tudjuk eldönteni a nagy kérdést: hogyan tovább? Meggyőződésünk, hogy nem következhet sem megtorlás, sem visszaút, mert nem volt Nagymajtény és nem volt Világos sem. A gyár dolgozóinak egysége eddig is megmutatkozott. Egységes volt a forradalom első napjaiban, egységes volt a szovjet beavatkozás után akkor is, amikor egyes levitézlett vezetők rágalmakkal meg akarták bontani sorait, egységes volt annak kinyilvánításában is, hogy követeléseinkből nem engedünk, és ennek érdekében továbbra is fenntartjuk a sztrájk jogát. A forradalom nagy vívmánya a munkástanács. Eddigi működése alatt bebizonyította, hogy a mi dolgozóinknak nincs szükségük felülről hatalmi szóval rájuk kényszerített „vezetőkre", akik - bár nagy részük a munkásság soraiból került ki - elfelejtették, honnan jöttek, s - csekély kivételtől eltekintve - a munkásosztály, a magyar nép érdekeit félretéve csak saját boldogulásukat, gazdagodásukat szolgálták. Ez egyébként a sztálinista rendszeren túl az elmúlt 12 év legnagyobb tragédiája. A munkástanács rövid fennállása óta megmutatta, hogy a dolgozók megfelelő helyre adták le szavazatukat, s sokszor nehéz helyzetben, de mindig a gyár dolgozóinak érdekében intézkedtek. Rába, 1956. november 24.
