Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)

A győri vagongyár munkástanácsa

kitűzése, és az ÁVH azonnali feloszlatása. Miközben az ország többsége Nagy Imre október 28-i bejelentését az ÁVH feloszlatásaként értelmezte, a vagongyári munkástanács követelte, hogy arra ne a rend helyreállta után, az új, egységes államrendőrség felállításával párhuzamosan, hanem azonnal kerüljön sor.

29 A munkástanács október 29-én közvetve elismerte a Nagy Imre-kormányt, de követelte több, a gazdaság válságáért felelősnek tartott miniszter (Apró Antal, Bebrics Lajos, Csergő János, Czottner Antal, valamint Kossá István) azonnali leváltását. Utóbbi követelést november 2án - amikor a munka felvételéről határoztak - ultimátumszerűén megismételték, közölve, hogy amennyiben erre november 5-ig nem kerül sor, ismét sztrájkba lépnek. Az e napon elfogadott határozatban ugyanakkor egyértelműen és nyomatékosan kiálltak a szocialista rendszer védelmében: „a munkásság a nemzeti demokratizmusban is ragaszkodik a fő szociális vívmányokhoz, azaz minden erőnkkel ellenezzük a nagybirtokok, hitbizományok, bankok és nagyüzemek tőkés tulajdonba való visszaadását. Leghatározottabban kijelentjük, hogy mindennemű jobboldali megnyilvánulást ellenzünk, mind kül-, mind belpolitikai, valamint szellemi és gazdasági téren. Szükség esetén ez ellen egységesen fellépünk. Ugyanakkor határozottan ellene vagyunk mindennemű rákosista-sztálinista restaurációnak."

30 A munkástanács igazgatói tanácsa október 27-én megállapodott a Győri Nemzeti Tanáccsal abban, hogy a munkástanács a munkások politikai képviseletének biztosítása érdekében képviselőket küld a nemzeti tanácsba. A vagongyári küldöttek bekapcsolódása a nemzeti tanács munkájába mindkét félnek hasznos volt, hiszen a vagongyár ezáltal közvetlen képviselettel rendelkezett a legfőbb irányító testületben, míg a nemzeti tanács döntései mögött tudhatta a megye legnagyobb nehézipari üzemét. Ez megnövelte a nemzeti tanács szocialista legitimitását, hiszen nyilvánvalóvá tette, hogy a munkásság támogatja, vagyis a munkáshatalom képviselője. A radikális követelésekkel szemben, amelyekkel a nemzeti tanács már október 27-i ülésén szembesülni kényszerült, szükségük is volt Szigethyéknek a munkástanács politikai támogatására, a két testület viszonya azonban nem volt feszültségektől mentes. Október 28-án hosszasan tárgyalt a munkástanács igazgatói tanácsa a nemzeti tanáccsal, mire másnap éjjel egy órára sikerült megegyezniük.

31 A vita, amelyről írásos dokumentum nem maradt fenn, vélhetően a sztrájk kérdése körül bontakozott ki, hiszen Szigethy-az elért eredmények biztosítása és a Nagy Imre-kormány támogatása érdekében - mindenkor a munka felvételét szorgalmazta, miközben a vagongyári munkástanács október 27-én (noha kezdetben a győri eredményekre tekin29 Uo. 30 Lásd kötetünkben a munkástanács 1956. november 3-i döntéseit a 90. oldalon. 31 Szakolczai Attila: Győr-Sopron megye. In A vidék forradalma, 1956.11. Szerk. Szakolczai Attila. Budapest, 2006, 1956-os Intézet-Budapest Főváros Levéltára, 175. o.