Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)
Adatok a megtorláshoz
adja oda. Bement. Bevitték a rendészetre. Aztán ismeretlen fiatalemberek felkísérték a gyári bunker második emeletére. Szó nélkül pofozni kezdték. Utána beszóltak, hogy menjen ki. Ahogy kilépett a bunker folyosójára, a lépcsőn készenlétben állók - nem munkások és nem forradalmárok - körüllövöldözték. A szadista tréfa után két szuronyt a mellének, kettőt a hátának szegezve levezették a lépcsőn. Valahonnan penészes, többnapos, állott babfőzelék-maradékot kerítettek elő. - Egyél, rohadt kommunista! Nem tudott enni, sőt, ahogy megmozdult, a pad megbillent alatta. Ezért aztán kínzói puskatussal verték a bokáját. Sz[áva] J[akab] ezután kínjában mégis enni kezdett. Ekkor beleköptek a tányérjába, az egyik emberségéből kivetkőzött martalóc ráadásul a cigarettacsikkjét is a bab közepébe dobta. Mikor látta, hogy a megkínzott ember kanala óvatosan kerülgeti a csikket, fegyvert szegezett a pártitkárra, kényszerítette, hogy rágja meg a cigarettavéget, aztán nyelje le. Ezután kézenállás következett a szadizmus emberkínzó cirkuszi műsorában. Közben szuronnyal fésülték az áldozat haját. A másik párttitkár, az öreg B[em Antal] bácsi ezt már nem bírta ki, elájult. Az ellenforradalom malmára hajtották a vizet. Ki tudja, mi következett volna még, ha a rendészet vezetője be nem ront, és igen erélyesen rendet nem csinál. 66 Ki tudja, mi lett volna a folytatás, ha a nemzeti bizottmány katonatanácsa ki nem szabadítja a két embert. 67 Nem is a folytatás az érdekes. Nem ismerjük egyik megkínzottat sem közelről. Lehet, hogy van bűnük, lehet, hogy nincs. Egy azonban biztos: szadista módon embert kínozni nem volt és nem lehet joga senkinek. Embernek nem volt és nem lehet soha joga felülmúlni a vérengző vadállatokat. A forradalom ragyogó tisztaságára ilyen szégyenfoltot rámázolni pedig nem a forradalmárok érdeke volt, hanem az ellenforradalmároké. Szálasi martalócainak és Farkas Mihály ávós pribékjeinek semmi közük a magyar nép szent ügyéhez! El a véres és mocskos kezekkel a tiszta, jogos forradalomtól! 65 1956. október 31-én. A lap a november 4-i első szám után november 10-ig nem jelenhetett meg. 66 Vélhetően Fekete József, aki a munkástanács részéről felügyelte a rendészetet. 67 A letartóztatottak szabadon engedését Fekete József rendelte el.
