Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)

A győri vagongyár munkástanácsa

November közepéig a központi kérdés a konszolidációt jelentő munka felvétele volt, az pedig a gyárakat irányító munkástanácsoktól függött. A pártnak nem voltak kényszerítő eszközei (maga a párt is alig létezett), így kénytelen volt együttműködni a munkástanáccsal, a vitatott kérdések kiélezése helyett a nézetazonosságot hangsúlyozva. A szovjetek ideológiai okok miatt sem kívántak fellépni a (kormány által is törvényesnek elismert) munkástanáccsal szemben, de nem is volt apparátusuk a gyár irányításának átvételére. Miután sem a párt, sem a szovjet városparancsnokság részéről nem érte támadás a munkástanácsot, amely továbbra is élvezte a dolgozók bizalmát, és a lehetőségekhez képest, sőt azon túl is eredményesen képviselte érdekeiket, személyi változásokra nem volt szükség. A munkástanács összetételének állandóságában része volt annak is, hogy noha a munkástanács mindig kiállt az általánosan elfogadott forradalmi követelések mellett és egyértelműen a győri munkásság (és ezen keresztül Győr egyik) legfontosabb forradalmi intézménye volt, vezetőségében többen ott voltak a gyár október 23-a előtti irányítói közül: Vadas József főmérnök, Forgács Barnabás főkönyvelő, míg a titkári feladatokat kezdetben a gyár fődiszpécserére, az MDP-tag Sebők Lászlóra bízták. A munkástanácsnak mindvégig számos párttag tagja volt, miközben nem kerültek be azok a vagongyári dolgozók, akik meghatározó szerepet játszottak a győri tömegmozgalmakban. így nem lett tagja az 1958-ban kivégzett Török István, aki október 25-én, de különösen 26-án döntő szerepet játszott a tömegtüntetésekben, és aki a megyei rendőrség egyik vezetője lett, valamint Vasárus Béla, aki a városi rendőrség irányításában kapott októberben funkciót. Vagyis nem a győri tömegmozgalomban, hatalomátvételben szerzett forradalmi érdemek voltak döntőek a munkástanácstaggá választás során, hanem általános értékek: a szaktudás, az elmúlt években végzett munka, az emberi tisztesség és hitelesség, az emberi és szakmai tekintély, a gyáron belüli közismertség, a Győrhöz és a gyárhoz kötődés erőssége. (Az igazgatói tanács kilenc tagja közül hatan születtek Győrött vagy a város közvetlen közelében, és a többiek is hosszú ideje dolgoztak már a vagongyárban.) A munkástanács kezdettől jól szervezett volt, tagolt struktúrával, saját fegyveres erővel és önálló hírszolgálattal rendelkezett, azonnal széles körű kapcsolatokat épített ki. A munkástanács élére nem választottak elnököt, a munkát a kilencfős igazgatói tanács irányította, amelynek tagjai a végleges munkástanács megválasztásáig heti rotációban váltották volna egymást. A későbbiekben ezt nem sikerült betartani, a november 4-i szovjet támadás után is az első heti elnök, Vadas József vitte tovább az ügyeket, aki a gyár megbízott igazgatójaként a leginkább volt elfogadható tárgyalópartner a szovjetek számára, bár alkalmanként az igazgatói tanács más tagjai is elnököltek az üléseken. Az igazgatói tanács látta el a munkástanács közvet-