Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 28/2006 (Győr, 2006)

RECENZIÓ - Honvári János: A Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár új kiadványai

vek, táblák felkutatása, számbavétele sem egyszerű feladat (még akkor sem, ha azért - mint minden munkának - ennek is komoly előzményei vannak Győrött). A szerző azonban nem elégedett meg a lajstromozással és az emléktáblákon lévő szövegek összegyűjtésével, az idegen nyelvű szövegek lefordításával. Szorgos ku­tatómunkával előbányászta az emlékműre, táblára vonatkozó irodalmi utalá­sokat, forrásokat, az ott szereplő események, személyek fontos adatait is. Valljuk be őszintén, mi, győriek a mindennapok rohanásában a legtöbbször pillantást sem vetünk az emléktáblákra, az emlékműveket is leginkább csak akkor vesszük észre, amikor a várost felkereső turisták egymást fotózzák körü­löttünk. Pedig mennyi információhoz juthatnánk ezekből a szó szoros értelmében az utcán és az orrunk előtt heverő forrásokból! Jómagam többször olvastam, hal­lottam a Torkos-kertről és természetesen azt is tudom, hogy a várost a II. vi­lágháború végén szörnyű bombatámadások érték. Sőt, amióta a Seminar Hotel a Győri Széchenyi Egyetem Jogi Intézetének ad otthont, gyakran meg is fordulok az Áldozat utcában. Mégis ebből a könyvből tudtam meg, hogy a hotel helyén állt az egykori Torkos-kastély, amelynek a pincéje a Révfalut ért szőnyegbombázás idején óvóhelyből pillanatok alatt tömegkatasztrófa színhelyévé változott és az utca, valamint az egykori hotel falán lévő tábla a háború ártatlan áldozatainak állít emléket. Aki kezébe veszi ezt a lexikont, biztosan felfedez benne néhány olyan emléktáblát, amely mellett szinte minden nap elmegy, anélkül hogy ész­revenné, és talán éppen ennek a munkának a kapcsán érez majd késztetést ar­ra, hogy másnap néhány percre megálljon azon a nevezetes helyen, és el is olvas­sa, ami a táblán található. A műemlékek, helyi építészeti emlékek, táblák zöme a dolog természetéből adódóan a belvárosra koncentrálódik. Az Apáca utcában, a Püspökvár környé­kén, az Árpád úton, a Baross úton, a Király utcában stb. minden 2-3. ház jeles esemény színhelye, nevezetes személyek szülő- vagy lakhelye volt. De Győr töb­bi városrésze is nagyon gazdag műemlékekben, műemlék jellegű épületekben, helyi építészeti emlékekben, térplasztikákban, szobrokban, domborművekben, I—II. világháborús hősi emlékművekben, 1848-ra és 1956-ra emlékeztető alkotá­sokban. Történelmi múltunkban nem lehet oly módon szelektálni, hogy ez vagy az pozitív személy, esemény volt, emez meg nem, ezzel szimpatizálok, amazzal nem, erről beszélek, amarról meg nem. A szerző - nagyon helyesen - nem rostál­ta meg a városban található emléktáblákat. Egyházi és antiklerikális, baloldali és konzervatív eszmeiségű emlékmű egyaránt helyt kapott a kötetben. A kis­lexikon jó tíz évvel a magyar rendszerváltás után jelent meg, akkor, amikor (szemben az Életrajzi lexikon első kiadásával) már nem kellett a város múltjából bizonyos politikai köröknek és ízléseknek nem tetsző eseményeket és szemé­lyeket kiretusálni. Győr város polgárainak az érettségére utal az a tény, hogy a Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola udvarán található kopjafa megemlékezik az egykori névadóról, Mayer Lajosról és a Deák Ferenc Közgaz­dasági és Informatikai Szakközépiskola sem verte le a bejárati folyosón elhe­lyezett, az iskolának sokáig nevet adó Lengyel Gyula domborművét. Vélemé­nyem szerint abban sincs kivetnivaló, hogy történelmi nagyjaink (Balassi, Gár­donyi stb.) emléktáblája mellett helyt kapott a kötetben a város korzójának fel­újításához, a Baross-úton felállított kompozíciókhoz anyagilag hozzájáruló vál­lalatok nevét felsoroló emléktábla is. Olvasás közben csak egyetlen zavaró momentumot találtam, a számítógé-

Next

/
Thumbnails
Contents