Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 28/2006 (Győr, 2006)

RECENZIÓ - Honvári János: A Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár új kiadványai

vek, táblák felkutatása, számbavétele sem egyszerű feladat (még akkor sem, ha azért - mint minden munkának - ennek is komoly előzményei vannak Győrött). A szerző azonban nem elégedett meg a lajstromozással és az emléktáblákon lévő szövegek összegyűjtésével, az idegen nyelvű szövegek lefordításával. Szorgos kutatómunkával előbányászta az emlékműre, táblára vonatkozó irodalmi utalásokat, forrásokat, az ott szereplő események, személyek fontos adatait is. Valljuk be őszintén, mi, győriek a mindennapok rohanásában a legtöbbször pillantást sem vetünk az emléktáblákra, az emlékműveket is leginkább csak akkor vesszük észre, amikor a várost felkereső turisták egymást fotózzák körülöttünk. Pedig mennyi információhoz juthatnánk ezekből a szó szoros értelmében az utcán és az orrunk előtt heverő forrásokból! Jómagam többször olvastam, hallottam a Torkos-kertről és természetesen azt is tudom, hogy a várost a II. világháború végén szörnyű bombatámadások érték. Sőt, amióta a Seminar Hotel a Győri Széchenyi Egyetem Jogi Intézetének ad otthont, gyakran meg is fordulok az Áldozat utcában. Mégis ebből a könyvből tudtam meg, hogy a hotel helyén állt az egykori Torkos-kastély, amelynek a pincéje a Révfalut ért szőnyegbombázás idején óvóhelyből pillanatok alatt tömegkatasztrófa színhelyévé változott és az utca, valamint az egykori hotel falán lévő tábla a háború ártatlan áldozatainak állít emléket. Aki kezébe veszi ezt a lexikont, biztosan felfedez benne néhány olyan emléktáblát, amely mellett szinte minden nap elmegy, anélkül hogy észrevenné, és talán éppen ennek a munkának a kapcsán érez majd késztetést arra, hogy másnap néhány percre megálljon azon a nevezetes helyen, és el is olvassa, ami a táblán található. A műemlékek, helyi építészeti emlékek, táblák zöme a dolog természetéből adódóan a belvárosra koncentrálódik. Az Apáca utcában, a Püspökvár környékén, az Árpád úton, a Baross úton, a Király utcában stb. minden 2-3. ház jeles esemény színhelye, nevezetes személyek szülő- vagy lakhelye volt. De Győr többi városrésze is nagyon gazdag műemlékekben, műemlék jellegű épületekben, helyi építészeti emlékekben, térplasztikákban, szobrokban, domborművekben, I—II. világháborús hősi emlékművekben, 1848-ra és 1956-ra emlékeztető alkotásokban. Történelmi múltunkban nem lehet oly módon szelektálni, hogy ez vagy az pozitív személy, esemény volt, emez meg nem, ezzel szimpatizálok, amazzal nem, erről beszélek, amarról meg nem. A szerző - nagyon helyesen - nem rostálta meg a városban található emléktáblákat. Egyházi és antiklerikális, baloldali és konzervatív eszmeiségű emlékmű egyaránt helyt kapott a kötetben. A kislexikon jó tíz évvel a magyar rendszerváltás után jelent meg, akkor, amikor (szemben az Életrajzi lexikon első kiadásával) már nem kellett a város múltjából bizonyos politikai köröknek és ízléseknek nem tetsző eseményeket és személyeket kiretusálni. Győr város polgárainak az érettségére utal az a tény, hogy a Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola udvarán található kopjafa megemlékezik az egykori névadóról, Mayer Lajosról és a Deák Ferenc Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola sem verte le a bejárati folyosón elhelyezett, az iskolának sokáig nevet adó Lengyel Gyula domborművét. Véleményem szerint abban sincs kivetnivaló, hogy történelmi nagyjaink (Balassi, Gárdonyi stb.) emléktáblája mellett helyt kapott a kötetben a város korzójának felújításához, a Baross-úton felállított kompozíciókhoz anyagilag hozzájáruló vállalatok nevét felsoroló emléktábla is. Olvasás közben csak egyetlen zavaró momentumot találtam, a számítógé-