Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 28/2006 (Győr, 2006)

RECENZIÓ - Honvári János: A Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár új kiadványai

nádi György egykori miniszternek sem, aki akkori pozíciójánál fogva hivatalból foglalkozott a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola létesítésével, illetve a városon átmenő óriási forgalom tehermentesítését célzó elkerülő út megépítésével is. A lexikon kiadásának ötlete jó két évtizeddel ezelőtt eredetileg a Megyei Könyvtár munkatársaitól származott. Számos értekezlet, tanácskozás, feladatkijelölés és határidő ellenére a nagy vállalkozás nehezen indult. A munka igazából akkor vett nagyobb lendületet, amikor a város Kulturális Irodája a kezdeményezés mögé állt és a Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár kijelölésével megfelelő intézményi hátteret biztosított. Az életrajzi kötet óriási vállalkozás, de nem teljesen előzmény nélküli. Jelen sorok írója közel tíz évig szerkesztette a Győri Tanulmányokat. A várostörténeti periodikának abban az időben formálódtak a rovatai. A kiadvány egyik állandó rovata a Győr jelesei címet kapta, amelyben - az Életrajzi lexikon szócikkeit lényegesen meghaladó terjedelemben - sorra jelentek meg (elsősorban Grábics Frigyesnek köszönhetően) a város több érdemes személyének részletes életútját bemutató tanulmányok. A kötetben szereplő személyek életrajzi adatait összegyűjtők sokat köszönhetnek Szakái Gyula több évtizede folytatott helyi elitkutatásainak is. Hosszan sorolhatnánk mindazoknak a névsorát, akiknek hosszú, szisztematikus helytörténeti kutatómunkája folytán feltárult számos győri személy életútjának főbb állomása. A vállalkozás nagyságát jól jellemzi, hogy közel ötven ember munkáját kellett koordinálni, egységes mederbe terelni, sokszor finoman noszogatni. Valljuk be őszintén, azok között, akik eredetileg vállalkoztak erre a feladatra, nem mindenki volt tisztában a megbízatás bonyolultságával. Ennek az ismertetőnek az írója maga is ott volt a kezdő megbeszélések egyikén, ahol a résztvevők tematikusán felosztották maguk között Győr jeleseit. Ezt követően volt, aki megkérdezte: most már minden világos, csak azt mondja meg valaki, hogy hol található az illető életrajza? Több tucat szerzői gárda szerepeltetése óhatatlan oda vezet, hogy a feldolgozások színvonalában egyenetlenségek keletkeznek. Ebben természetesen nagy szerepet játszik a források bősége vagy szűkössége, hozzáférhetősége is. Különösen értékesek azok az információk, amelyeket a szerzők és a szerkesztők a családtól, a hozzátartozóktól gyűjtöttek be. A kötet szerkesztői a szerzőknek tudatosan nagyfokú szabadságot biztosítottak, az egyes életrajzok megírásánál csak a legszükségesebb keretfeltételeket szabták meg. Az első kiadás előkészítése, a kötetbe felvenni szándékolt személyek körének kijelölése közel esett az 1989-es rendszerváltáshoz. Mindez nem kevés fejtörést okozott a szerkesztőknek, különösen a 20. század második felében tevékenykedő, a szocializmus évtizedeiben Győrött vezető tisztséget betöltő párt- és állami káderek szerepeltetése kapcsán. Félő volt ugyanis, hogy egy-egy jelentős funkciót betöltő helyi pártállami, állampárti káder felvétele súlyos kifogásokat és kritikákat vált majd ki. (Később kiderült, hogy ez a félelem alaptalan volt.) Mindezek miatt a 20. században élt szélsőjobboldali, illetve kommunista vezetők kimaradtak a kötet első kiadásából. Pedig Pálffy Fidél ugyanúgy része Győr (és az ország) történetének, mint a tragikus sorsú Szusz (Szűcs) testvérek, akik miután kiszolgálták a Rákosi-rendszert, maguk is a diktatúra áldozataivá váltak. Kár, hogy az első kiadásban szó sem esik Krausz (Molnár) Ferencről, Bittmann Ernőről, Markó Gyuláról, Karsay Árpádról. Hiányoznak Győr szocialista kori párttitkárai, városi tanácselnökei, vb-titkárai, néhány kivételtől eltekintve a szo-