Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 28/2006 (Győr, 2006)

C. Tóth Norbert: A Győr nemzetség szerepe a Győri Egyházmegye területén

voltak, 1199-1216 között a mosoni ispáni, míg 1206-1212 között a nádori címet sajátították ki. Különös módon az apák politikai befolyását egyikük utóda sem örökölte, majd erre IV. Béla király alatt már lehetőségük sem volt, egyrészt mert IV. Béla apja híveit tudatosan mellőzte,

13 másrészt pedig az Ovári-alágból a tatárjárás után már csak Mór fia; István fiai: Konrád és Mór éltek. Ez utóbbi is 1252 előtt meghalt. Hősünk 1239-től 60 éven keresztül szerepel, hol pozitív, hol negatív szerepben, bár a hozzá hasonlóak közül korántsem kiemelkedve. Összesen két tisztségéről tudunk: 1256-1258-ban borsodi ispán,

14 1263-ban pedig mint egykori pohárnokmestert említik.

15 Úgy tűnik, Konrád az 1250-es évek közepe táján kezdte el építgetni pályáját, amihez az anyagi alapot egyrészt saját és a Baranyai-ág meghalt tagjainak birtokai,

16 másrészt pedig az általa vásárolt és megszerzett birtokok adták. IV. Béla király 1263-as okleveléből azonban kiderül, hogy karrierjét inkább fia, István herceg, majd ifjabb király oldalán és pártfogásával építette.

17 Természetesen nem véletlenül találjuk Konrádot a herceg táborában, hiszen már 1260 előtt olyan nagybirtokosok voltak a hangadók István környezetében, akik IV. Béla király kormányzatában nem jutottak pozícióhoz vagy éppenséggel kevesellték azt.

18 Konrádra mindkét állítás tökéletesen ráillik. Bizonyára kevesellte az ispáni és pohárnokmesteri címet egy olyan családdal a háta mögött, amely húsz évig meghatározó szerepet vitt a királyság életében. Az apa és fiú közti viszály kirobbanásakor nyíltan a herceg oldalára állt. 1263 decemberében, amikor IV. Béla király Lőrinc pohárnokmesternek adományozta Locsmánd ispánságot, cserébe azokért a birtokokért, amelyeket Konrádtól kobozott el felségsértés címén és most visszaadta neki, részletesen felsorolta Konrád bűneit.

19 A német hadsereg által pusztíttatta Mosón vármegye határait és ellenfeleinek birtokait, a cseh királytól védlevelet szerzett birtokai épségben hagyására és hamispénzt vert, sőt mindezek után még a felelősségre vonás elől is elmenekült.

20 Ezért a király a bárókkal együtt úgy ítélt, hogy összes birtokától megfosztja Konrádot: Óvár várat, a lébényi monostor patronátusát és minden Mosón, Pozsony megyei és Mosón megyén túli birtokait elvette. Végül is fia közbenjárására, mivel a fiúi szeretet 11 Fügedi Erik: Ispánok, bárók, kiskirályok. Bp., 1986. 116. ''' 1256k: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius. Szerk.: Nagy Imre, Páur Iván, Ráth Károly és Véghely Dezső. I-V. Győrött 1865-1873. Ipolyi Arnold, Nagy Imre és Véghely Dezső VI—VIII. Budapest, 1876-1891. (= HO) VI. 96. 1258: Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzendcn Gebiete der Komitate Wiesselburg, Ödenburg und Fisenburg I—IV. Bearb. von Flans Wagner, Irmtraut Lindeck-Pozza. Graz-Köln-Wien 1955-1985. (= Urk. Burg.) I. 388. 15 Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár l-XII. Pest, 1860-1874. (= W.) VIII. 50. "' 1258-ban Baranyában pereskedett Pat leányainak utódjaival, hogy a leánynegyedként átadott kél birtokot (llsvát és Raholcát) örökség címén visszaszerezze - sikertelenül. W. XI. 444. és VII. 487. 17 W. VIII. 50. 1,1 Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Budapest, 1993. (=Szűcs) 113. '''W. VIII. 50. Vö. Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt l-ll. Budapest, 1899. (= Pauler) II. 254. 2

" Qui vastum in confinio Musuniensi per Thetunicorum exercitum déri procuravit et ex hoc incidens in crimen lese maiestatis possessiones aliorum depredari faciens suis salvis, privilégium etiam regis Bohemie in regnum terrarum suarum impetrarat, falsam nichilominus cudi faciens monetam, ob hoc ad nostram sepius vocatus presentiam, accedere non curasset, quin imo se in fugám tanquam sibi male conscius convertisset.