Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 28/2006 (Győr, 2006)

GYŐR MÚLTJA - Szabó Róbert: Szabó Jenő, a Hajtóműgyár Munkástanácsának titkára emlékezik

koztak. A fénytől és az állandó megjegyzésektől nem tudtam elaludni. Ezt a helyzetet éjfélnél tovább nem bírtam. Elordítottam magam: Nővér! Jött is és kérdezte, hogy mi van? Mondtam neki, hogy mit csinál velem a két őr és kértem, szóljon a főorvos úrnak. Persze nem tudhattam, vajon a főorvos ebben az időben is benn tartózkodik-e a kórházban. Szerencsére benn volt, hamarosan meg is jelent. Sajnos nem tudom a nevét, pedig megérdemelné, hogy leírjam. A tíznapos kórházi kezelésemet és a gyógyításomat ő végezte. Magatartásából következtettem, hogy szolidáris velem és a forradalom ügyével. Ezt szóban soha nem közölhette, hiszen az őrök ott ültek az ágyamtól két méterre. A főorvos rögtön lekapcsolta a villanyt, majd nagy hangerővel a két cigányra förmedt. Értésükre adta, hogy a kórházban éjjel csöndben kell lenni. Ezt megszegni nem lehet, ezen az osztályon csak az történhet, amit ő jónak lát, ő parancsol, és azt végre kell hajtania mindenkinek. Ha ezután valami panaszom lesz, az őröknek vele gyűlik meg a bajuk. A főorvos távozása után olyan csend lett reggelig a kórteremben, mint a sírban. A két cigány meghunyászkodott. Elaludtam. A tizedik kórházi ápolási napon a főorvos odasúgta, hogy tovább nem tud benttartani, mert teljesen rendbejöttem. Visszakerültem a rendőrségre egy nagyobb cellába, hárompriccses volt a bútorzat. A fogdának egy lakója volt, Búzás József teológiatanár, akit hazaárulás vádjával tartóztattak le. Három napig voltunk együtt, majd elvitték őt máshová. Ettől kezdve egyedül voltam, míg a fogvatartásunktól számított hatvanadik napon át nem szállítottak a társaimmal együtt a győri börtönbe. Teherautóval vittek, össze voltunk láncolva egymáshoz. Miután a kórházból visszavittek a rendőrségre, már másnap újra kihallgatott Füredi hadnagy. Az addigi nyomozás alatt elég durván bánt velem. Erélyesen próbált rávenni, hogy ismerjem el bűnösségemet, de még azt sem érte el, hogy kimondjam ezt a szót: ellenforradalom. Ilyenkor többször felugrott székéből és magából kikelve kiabált, valószínűleg azért, hogy megijedjek. Ezért aztán furcsának találtam, hogy most egészen megváltozott, barátságosan szólt hozzám. Közölte velem, hogy meg kell gyorsítani a kihallgatást, mert a makacsságom és a kórházi kezelésem miatt elhúzódott az ügy. Átadott egy dossziét azzal, hogy ebben a letartóztatott hajtóműgyári munkástanács tagjai elleni vád összes eddigi írásos anyaga együtt van. Ezt tüzetesen tanulmányozzam át, majd utána csupán egy kérdésre kell válaszolnom. Ezután én minden írást elolvastam, kezdve a feljelentéstől a rendőrségen felvett jegyzőkönyvekig, kihallgatom türelmesen várakozott. Minden letartóztatott ellen külön-külön feljelentést fogalmaztak meg és két-két feljelentő személy aláírásával hitelesítette. Az egyik aláíró minden esetben Cseri István párttitkár volt. Olyan embereket sározott be, akik 10-20 éve elismert, becsületes dolgozói voltak a gyárnak. A rám vonatkozót még egy másik hamis tanú, Patonai József írta alá. Mindketten azt vallották, hogy október 26-án a szereidében tartott munkásgyűlésen arra szólítottam fel a dolgozókat, hogy vonuljanak ki az utcára és törjenek, zúzzanak. Az írások áttanulmányozása után meggyőződtem, hogy a fő mozgatója a feljelentéseknek Cseri István párttitkár volt. Bosszúja nyilvánvaló, hiszen három hónapja betöltött munkátlan pozícióját a forradalom megszüntette. O vette rá Patonai Józsefet is a hamis tanúzásra. Patonai a feljelentését azzal kezdte, hogy régóta ismer, több ízben dolgoztunk együtt. Ez az állítása valótlan. Soha nem dolgoztam vele, 1956 decembere előtt nem is láttam. Akkoriban a munkástanács ülései egyre ritkábbak lettek, legtöbbször csak Paveszka Ida gépírónő tartózkodott a helyiségben. Mi végeztük a