Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 28/2006 (Győr, 2006)

C. Tóth Norbert: A Győr nemzetség szerepe a Győri Egyházmegye területén

val szemben sem kelhetett versenyre. Birtokai - szerencsétlenségére - a két későbbi hatalmas tartományúr territóriumának érintkezési pontján feküdtek: Pozsony megyei - számunkra ismeretlen - birtokait Csák Máté, míg Mosón és Győr megyei birtokait a Kőszegiek familiárisai, a Héderváriak foglalták el. Az 1290-es évekre a Kőszegiek és familiárisaik megérkeztek Baranya megyébe is, és elfoglalták fiai, Jakab és István, és e Jakab fiai, Miklós és Konrád birtokait.'

16 Óvári Konrád viszontagságos életét kb. 80 évesen 1299-ben fejezte be.

47 Konrád két fia, Jakab és István joggal gondolhatta úgy, hogy a tartományuraktól elszenvedett veszteségeikért kárpótolja majd őket Károly király. Egyrészt azonban birtokaik balszerencséjükre a Kőszegiek territóriumában Győr, Mosón és Baranya megyékben feküdtek, és akiknek uralmát a király véglegesen csak az 1320-as években törte meg.

48 Másrészt az országegyesítő hadjáratokban már egyikőjük sem tudott részt venni, mert Jakab és István is 1314 után nem sokkal meghalt.

49 Viszont fiaik ekkor még kiskorúak voltak,

50 így értelemszerűen érdemeket ők sem szerezhettek. A család a Baranya megyei birtokait visszakapta,

51 de a Győr és Mosón megyékben fekvőket nem. Óvár pedig, miután Károly király visszafoglalta a Kőszegiektől, Zsigmond király uralkodásának a kezdetéig királyi, majd királynéi vár lett.

52 Óvári Konrád példáján keresztül a tartományúri hatalom és territóriumok kialakulásával kapcsolatban a magánvagyon nagyságán és a közjogi funkción kívül még egy valamit kell hangsúlyoznunk - mint oly sok más esetben is -, a földrajzi viszonyokat. Meggyőződésem, hogy a territóriumok csak ott alakulhattak ki, ahol a földrajzi viszonyok megfelelőek voltak. Azaz, ha Magyarország domborzati térképére pillantunk és rávetítjük arra az egyes tartományokat - azoknak is a törzsét -, észrevehetjük, hogy a domborzati viszonyok és a tartományok fekvése között szoros összefüggés van: egyetlenegy tartományúrnak sem síkságon volt a törzsbirtoka, hanem dombos-hegyes, várépítésre alkalmas helyen. Sem a Kisalföldön, sem a Nagyalfóldön ezért nem alakult ki tartomány, illetve nem alakulhatott ki, mert a tartományok alapjai a várak voltak. így azt kell mondanom, hogy a tartományok kiépülésében az egyik legelső tényező - amely egyúttal azonban adottság is - a birtokos birtokainak földrajzi helyzete volt, és csak ezután következhetett azok nagysága, majd a birtokos közjogi funkciói.

53 Ugyanis, mint azt a régi mondás is tartja: sárból nem lehet várat építeni. 4fl Anjou-kori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. Szerk.: Nagy Imre (l-VI.) és Tasnádi Nagy Gyula (VII,). Budapest, I 878-1920. (= Anjou) I. 395. 47 Első említése I 239: Urk. Burg. I. 269. Utolsó 1 299: HO VI. 450. 4H Kristó: Kőszegiek, 268. Engel Pál: Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310-1323). Századok 122 (1988) 89-146., különösen 112-122. 4

'* Anjou I. 354. Anjou-kori oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum Andegavensium illustrantia. Szerk.: Almási Tibor, Blazovich László, Géczi Lajos, Kristó Gyula, Piti Ferenc. I-V. VII-IX. XI. XXIII. Bp.- Szeged, 1 990-1999. (= Anjou-oklt.) V. 377. Mindketten ekkor szerepelnek utoljára. 50 Károly 131 6-ban a király árváinak nevezi őket. Anjou IV. 152. 51 Anjou IV. 152. r

'

2 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája, Ml. Bp., 1 996. 385. 53 Kristó Gyula: Feudális széttagolódás Magyarországon. Bp., 1979. 159., 185.