Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Első tárgyalási nap 7957. július 24.

17. A Győri Gyapjúfonó és Szövőgyár dolgozói viszonylag későn érkeztek a városháza előtti térre, a nagy győri tüntetés helyszínére, és nem is sokáig tartózkodtak ott, hiszen mint Berger 1957. március 15-i rendőrségi vallomásában is beszámolt erről: "A városházai téren szólt a katonazene, valamint az erkélyen valaki szónokolt. A gyár dolgozói kivonulás közben Kossuth-nótákat énekelt [ek]. A városházai téren körülbelül tíz percet lehettünk, amikor valaki azt kiabálta, hogy: gyerünk az AVH-hoz." A katona zenészeket Krecz őrnagy csak azt követően engedte ki a laktanyából, mintegy húszhuszonöt — más forrás szerint ötven — fegyvertelen katonával együtt, miután a tüntetők első csoportja a városházától már megindult a BM megyei főosztálya felé, hogy a letartóztatottak szabadon bocsátását és az előző napi fegyverhasználat felelőseinek megbüntetését követeljék. Krecz megtagadta a katonaság egészének a csatlakozását, azt is, hogy fegyvereket adjon a tüntetőknek, mindössze erre a szimbolikus gesztusra volt hajlandó, illetve megbízottját felhatalmazta, hogy a városháza előtt tüntetőknek jelentse be: a honvédség támogatja a nép jogos követeléseit. A katonák egy része a tömeggel a BM megyei főosztályához ment, mások a városházához. V.ö. Szabó István honvéd hadnagy tanúvallomásával: "1956. október 26-án délelőtt a laktanyához jött a tüntető tömeg és ebből öt fő küldöttként jött be a laktanyába, Krecz őrnagyhoz. A küldöttség célja az volt, hogy a katonákat engedjék ki közéjük. A küldöttség eltávozása után Halász százados, magához hivatott egy pár embert és parancsba adta, hogy menjen ki körülbelül ötven fő a tüntető tömeg közé, valamint a zenekar. Erre azért volt szükség, hogy a tömeg elmenjen a laktanyától. A kijelölt csoportokhoz én is be lettem osztva. Azonban a kiküldött csoport kettészakadt, és így én a zenekarral a városháza elé, a térre kerültem ki, míg a katonák másik csoportja a Lenin úton [ma: Baross út] sodródott főosztály épülete elé. A városháza előtti téren a zenekar a himnuszt eljátszotta, közben az esőzés megeredt". 18. Berger Sándor több alkalommal is laktanyának titulálja a BM megyei főosztályát. 19. A győri börtönben ekkor nem volt fogva tartva diák, politikai elítéltnek is legfeljebb a határsértés kísérletéért őrizetbe vetteket lehetett tekinteni. Egyeden forrás van diákok fogva tartására: Dömötör Ferenc BMdolgozó emlékezett úgy az Éliás Ferenc rendőr őrnagy ellen lefolytatott perben, hogy miután Éliás eltávozott a főosztályról, megkeresni a tömeg által kiszabadítani akart fiatalt, kis idő múlva visszatelefonált, és megkérdezte, hogy „miért nem engedjük szabadon a két diákot". 20. A tömeg fenyegető magatartására tekintettel Tihanyi Lajos államvédelmi százados több alkalommal is felszólította a tüntetők képviseletében tárgyaló Török Istvánt, hogy csillapítsa le az embereket, ellenkező esetben nem folytatják a tárgyalást. 21. Bergerék a BM megyei főosztályának hátsó kijáratához, a kocsikihajtóhoz kerültek: "én a tömeggel együtt az épület kapukijáratához sodródtam és több rendőr jött kifelé, s azt mondtam nekik, hogy húzódjanak szét, nehogy megverjék őket. Ugyanakkor az épületből jöttek ki államvédelmi tiszthelyettesek is" (Berger Sándor 1957. március 15-i rendőrségi vallomása). Berger 1957. május 7.-i rendőrségi önvallomásában is hasonlóan, noha kissé részletesebben számolt be a BM megyei főosztálynál történtekről: "Az I. emeleti ablakokban a főosztály főbejárata fölött polgári ruhás férfiak álltak. Megafont helyeztek az egyik ablakba, egy harmadik csoport pedig fényképezte, a főbejárat környékét a főbejárattól jobbra eső 3. vagy 4 ablakból, mint a beszédből kivehető volt állítólag a "lefogott diákokat" engedték ki, és azt fényképezték. Ekkor 5-6 fő 16-17 éves ifjú jött el üzemünk dolgozói mellett kövekkel a kezükben és mikor megláttam,