Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Harmadik tárgyalási nap 7957. július 26.

nyába. Berger a szobában lévő beosztottakkal közölte azt, hogy egyelőre az épületben tartózkodhatunk, személyi biztonságunk érdekében az épületet ne hagyjuk el. Majd azt mondta, hogy személyi biztonságunk megóvása érdekében felajánlja, hogy átvitet bennünket a Rákóczi laktanyába.

34 Ezután valószínűnek tartom, hogy Berger utasítására jött egy tehergépkocsi és azzal este 10 óra tájban

35 átvittek bennünket a Rákóczi laktanyába. Mi először azt hittük, hogy valóban „személyi biztonságunk" érdekében történt mindez, de ott már tapasztaltuk, hogy úgy bánnak velünk, mint a foglyokkal. Az ablakot nem volt szabad kinyitnunk, azon nem volt szabad kinézni és fegyveres őrség vigyázott ránk.

36 Csütörtöki nap volt,

37 amikor azt mondták nekünk, hogy el fognak bennünket szállítani. Megmotoztak bennünket és teherkocsival géppisztolyosok kíséretében átkísértek bennünket a városi rendőr főkapitányságra. A kocsiban nem volt szabad megmozdulnunk, a kocsi elejére be voltunk szorítva. A kocsi után jött egy Wippon, amelynek a tetején volt egy golyószóró, és a Wippon a reflektorát a kocsira irányította. Mást elmondani nem tudok. Petz népbíró kérdésére tanú: mi kértük Bergert, hogy engedjen bennünket haza, de azt mondta, hogy személyi biztonságunk érdekében ne menjünk haza, maradjunk itt. Mi civil ruhában voltunk és a hátsó kapun ki tudtunk volna menni. 8 Tanácsvezető kérdésére tanú: Berger saját maga mondta nekünk azt, hogy a saját érdekünkben személyi biztonságba leszünk helyezve. Lovas népbíró kérdésére: Berger kezdettől fogva úgy lépett fel, mint egy vezető személyiség. Lautner is lent volt az alagsorban. Láttam azt, hogy Tihanyival Berger hosszasan susogott. Ügyész kérdésére tanú: Berger jelenlétében Varga Ernő közölte Sindulár Pállal azt, hogy „Te rendőr vagy, nem vagy olyan piszkos csavargó, mint az AVO-sok, te hazamehetsz."

39 Berger vádlott észrevétele: én a szobába nem mint vezető személyiség léptem be, én Tihanyit akartam megmenteni. Az én megmentésem Tihanyi Lajosnak mint AVO-s századosnak szólt, nem csupán mint embernek. A gumipincét nem én, hanem az ott lévő 5-6 főnyi csoport kereste. Én Tihanyit nem kényszerítettem, hogy telefonáljon az AVO-nak Móvárra. Én sem Varga Ernőt, sem Szabó őrnagyot nem ismertem. Én Tihanyival megbeszéltem azt, hogy őt meg fogom menteni és ezt követően én mondtam neki azt, hogy Lajos itt vannak a beosztottaid is, róluk nem gondoskodsz? Én emberiességből tettem az AVO-s beosztottak felé azt, hogy személyi biztonságuk érdekében ne menjenek most haza, hanem menjenek a Rákóczi laktanyába. Dr. Schannen védő kérdésére tanú: amikor a gumipincét és a kínzókamrákat keresték, akkor tömeg volt a főosztály előtt. Azt mondták, hogy mindent el fognak követni, hogy a gumipincét megkeressék és még az építésnél jelenlévő mérnököt is