Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Harmadik tárgyalási nap 7957. július 26.

azt mondtam, hogy én jelen voltam a főosztály építésénél, mert én akkor ott dolgoztam és meg tudom magyarázni azt, hogy mi téveszti meg őket, miért gondolják azt, hogy a cellák alján még egy pince, egy „állítólagos" gumipince van. Ezután én műszaki szempontból igyekeztem megmagyarázni azt, hogy a beton kongását lehet a szellőző-berendezésen keresztül hallani egyik cellából a másikban. Berger azt kérdezte, akkor miért dolgozott itt olyan hosszú ideig két szivattyú is. Én azt feleltem neki, hogy azért, mert építés közben egy vízérre álltunk rá és hosszú időbe tellett, amíg el lehetett tömni. Abba is belekötött, hogy miért épült olyan sokáig a főosztály? Mint mondottam, műszaki szempontból igyekeztem magyarázatot adni és bementem az egyik cellába, ott kopogtam és megkértem egy ott lévő tüzér hadnagyot, aki bement a másik cellába és visszakopogott. Berger kijelentette, hogyha nem mondjuk meg, hogy hol van a gumipince, akkor Tihanyi századossal együtt fel sem engednek bennünket a pincéből. Amikor a kopogtatások történtek, akkor az természetesen visszhangot adott és erre a lent lévők megjegyezték, „na ugye megvan a gumipince." Ekkor egy ott lévő általam ismeretlen tüzér hadnagy

18 mellénk állt és ő bizonyította, hogy ez nem gumipince, hanem az építésnél keletkezett zavarokból adódik, így azután Berger látszólag a magyarázatunkat elfogadta, de meg is jegyezte, hogy csak feltételesen fogadja el, mert majd ide fogják hivatni azt a mérnököt, aki az építkezésnél jelen volt és akkor majd be fog bizonyosodni minden. Addig látszólag az épület előtt zúgó tömeget meg kell nyugtatni, mert várják az eredményt.

19 Ekkor a gyerek, akit odahoztak kiállt az ablakba és elmondta ugyanezt, így a tömeg lassan eloszlott, mivel az eső is kezdett esni. Miután a pincéből engem és Tihanyi századost ismét felkísértek az I. emeletre, ott Berger tovább folytatta a gumipince utáni kérdezősködését. Amíg lent voltunk a pincében, addig Berger mint egy vezető egyén járt-kelt, kérdezgetett és fenyegetett bennünket. O bement az egyik cellába, a másikba meg a gyerek és kopogtattak, keresték a gumipincét. Miután az eső is megeredt és a tömeg is kezdett eloszlani a főosztály elől, akkor mi azt kértük az ott lévő civilektől, hogy engedjenek haza bennünket a családunkhoz. Mi a hátsó bejáraton úgy el tudtunk volna jönni az épületből, hogy senki nem vett volna észre bennünket.

20 Berger ekkor ahelyett, hogy elengedett volna bennünket haza, telefonon valakivel megbeszélte az őrizetbe vételünket.

21 Nekünk azt mondta, hogy nem tanácsos ha elmegyünk, majd intézkedni fog az ügyünkben. Este 10 óra tájban egy gépkocsival lettünk elszállítva a Rákóczi laktanyába. Innét november 2-án a városi kapitányság fogdájába szállítottak bennünket, ahol nagyon embertelenül bántak velünk.

22 1956. november 2-ig többször kértük a laktanya parancsnokát, hogy engedjenek szabadon bennünket, mert mi nem csináltunk semmit. Végül 1956. november 2-án egy százados jelent meg azzal, hogy át fognak bennünket szállítani a városi rendőrkapitányságra. Először a szobában mindegyikünket megmotoztak, majd fegyve-