Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Második tárgyalási nap 7957. július 25.

akik szembehelyezkednek a sztrájkkal, december 10-én azonban már inkább az erősödő kádári hatalom fenyegetése volt komolyabb: vagyis attól való félelem, hogy aki a sztrájk mellett szólal föl, az elveszítheti állását, sőt esedeg személyes szabadságát is. Ezért fogalmazott olyan óvatosan a képzett jogász, Csincsák, hogy ő csak személyes álláspontját közli, amivel azonban nem akar senkit befolyásolni (miközben természetesen dehogy nem akart). 87. Csincsák Endre 1957. január 20. körül került be a racionalizálási bizottságba. 88. A két szempont ez esetben összekapcsolódott, ugyanis igaza volt Csincsáknak abban, hogy a szakmával rendelkezők könnyebben találhattak maguknak új munkahelyet akkor, ha elbocsátották őket, de az is igaz, hogy a tanfolyamot végzett (munkás)káderek rendelkeztek szakmával a jogvégzett értelmiségiekkel (hivatalnokokkal) szemben. 89. 1956. novemberben Kádárék hajlandók voltak a dolgozók sztrájkjogának elismerését megígérni annak érdekében, hogy a dolgozók felvegyék a munkát 90. Feltehetően Csincsáknak a megyei tanács végrehajtó bizottsága 1956. november 22-i ülésén tett hozzászólásáról van szó: „Nem lenne-e célszerű, ha a végrehajtó bizottság állást foglalna abban — miután tisztán látjuk, hogy milyen korlátozások, lehetőségek vannak a megyében, de az egész országban—, hogy a kormánynak lépéseket kellene tenni a politikai konszolidáció felé, és tárgyaljon a munkástanácsokkal a kormány, mert úgy néz ki a helyzet, hogy a kiadott törvényerejű rendeletek szerint a munkástanácsoknak csak az üzemeken belül van szerepük. Az egész ország a nyomor, a tragédia felé megy, ha a kormány ad ki rendeleteket, amelyeket a mai körülmények között végrehajtani nem lehet A vidéknek is meg kell szólalnia olyan értelemben, hogy a kormány tegyen lépéseket a politikai konszolidáció felé." Ezzel kapcsolatban Bőgi Gyula, a mosonmagyaróvári munkástanácsok küldötte egyenesen azt követelte, hogy amennyiben a kormány nem veszi tudomásul a munkásságnak a munkástanácsok által közvetített követeléseit akkor mondják ki, hogy a jövőben a munkástanácsok nem a kormánnyal, hanem kizárólag a KMT-vel fognak csak tárgyalni. Csincsák hozzászólása természetesen nem Dögei Imre földművelésügyi miniszternek a téeszekkel kapcsolatosan kiadott rendelkezésével (amely például előírta, hogy a feloszlott téeszeknek is el kell készíteniük a zárszámadásukat), hanem az előző napon meghiúsított OMT megalakítási kísérletével volt kapcsolatos. 91. Novemberben valóban az volt a fontos a kormány számára, hogy akár lényegi személyi változások árán, de működjenek a hagyományos tanácsi testületek. Szerte az országban gyakorlat volt, hogy a tanácsokat a forradalmi testületek tagjaival egészítették ki, vagy őket állították a tanácsokról elmozdított funkcionáriusok helyére.