Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Második tárgyalási nap 7957. július 25.

33. A Győri Nemzeti Tanács első, október 27-i gyűlésén. 34. Október utolsó napjainak egyikén, feltehetően 29-én, amikor abban állapodtak meg, hogy a Szigethy Attila vezette nemzeti tanács dolga a politikai döntések meghozatala, Tóth Istvánék feladata ezek végrehajtásáról intézkedni. 35. Somogyvári Lajos győri puccskísérlete alkalmával, október 30-án. 36. A vagongyár munkástanácsa kiadott egy röplapot, amelyben elítéltek minden szélsőséget, és hitet tettek a Szigethy Attila vezette nemzeti tanács politikája mellett. 37. A K-vonal a párt és az államigazgatás legfelső szervei számára kiépített közveden telefonvonal volt. 38. A határ ellenőrzése október végéig az Anka százados vezette határőrök kezében volt, ekkor vette át a mosonmagyaróvári, illetve a hegyeshalmi nemzeti bizottság a felügyeletet A határ őrzésében mindazonáltal mindvégig részt vettek a határőrök is. 39. A magyar mezőgazdasági gépgyártás elsősorban a téeszek és állami gazdaságok szükségleteinek kielégítésére termelt így valóban szükség volt az önálló gazdaságok megfelelő technikai ellátottságának biztosítása érdekében kisebb teljesítményű gépekre. 40. A határ ádépéséhez valóban a nemzeti tanács valamely vezető tagja által aláírt igazolásra volt szükség, ellenben azzal a kádárista állítással, amely szerint a forradalom napjaiban nyitva álltak az ország nyugati határai. 41. Az eset azért volt jelentős a büntető eljárás szempontjából, mert abban az esetben, ha sikerült volna Tóth Istvánra rábizonyítani, hogy ő adta ki a gépkocsit Klauzéknak, társadalmi tulajdon hűtlen kezelésének vádja alapján köztörvényes bűncselekményért is el lehetett volna ítélni. Az ügy crőltetettségét mutatja, hogy a gépkocsi visszakerült Magyarországra, vagyis jelentős anyagi kár nem érte az MSZMP néven reinkarnálódott pártbizottságot. 42. A november 4-i szovjet támadás miatt csak jóval később, de a küldöttség valamennyi tagja visszatért Magyarországra, ahol mindannyiukat elítélték, Tihanyi Árpádot ki is végezték. 43. November 11-én indult meg a munka a megyei tanácson, miután oda megérkeztek a munkástanácsok küldöttei. A rákövetkező hét első napjára hívta Markó Gyula Győrbe a járási tanácsok vezetőit, részint azért, hogy tájékozódjon a megyében kialakult helyzetről, részint azért, hogy rávegye őket a győri példa alapján rendezzék a helyi közigazgatást 44. A csornai járási tanács apparátusából alakult munkástanács. 45. Éppen ez volt a győri megoldás lényege: a Kádárék által törvényesnek tekintett végrehajtó bizottságot megerősíteni a munkástanácsok, illetve a nemzeti tanácsok delegáltjaival, hogy a tanácsok valóban működni tudjanak, el tudják látni feladataikat. A Kisalföld 1956. november 27-i számában megjelent írás is leszögezte: „szükséges a tanácsok végrehajtó bizottságainak kiegészítése olyan emberekkel, akiket erre a forradalomban elemi erővel feltörő népakarat méltónak talál. Ezért helyes a megyei tanács végrehajtó bizottságának az a döntése, hogy a végrehajtó bizottságokat egészítsék la a nemzeti bizottságok tagjaival." Ugyanakkor az idézett írás is kifogásolja a csornai esetet, arra hivatkozva, hogy a járási székhelyen és a községekben általában szinte az egész végrehajtó bizottságot menesztették, ez pedig nem szolgálja a forradalom alapvető célkitűzéseinek megvalósítását „a nemzeti összefogást és a demokratizmust."