Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)
Első tárgyalási nap 7957. július 24.
kodtam, az idő alatt a legtöbb időt a katonatanácsnál töltöttem el, mint azt már mondottam azért, mert az emberek a városban már úgy beszéltek rólam, mint egy „AVO-s rejtegetőről", ami bizony abban az időben elég veszélyes volt. Éppen Tihanyi Lajos miatt nem mertem lakásomon aludni október 30-án és az éjszakát a katonatanácsnál töltöttem. Ekkor érlelődött meg bennem a gondolat, hogy ha a forradalom még tovább tart, akkor el kell hagynom Győrt. Elsősorban Nagykanizsára akartam elmenni, mert azt tudtam, hogy Tihanyi Lajos anyósa ott lakik és azt gondoltam, hogy őt ott megtalálom. Azért akartam vele beszélni, hogy esetleges üldöztetésemkor segítségét kérjem. 51 Október 31-én reggel a városháza előtt kettő férfi a hegyeshalmi útról beszélgetett. Én odaléptem hozzájuk és megkérdeztem őket, hogy nem mehetnék-e el velük Hegyeshalomba. Erre azért gondoltam, mert azt hittem, hogy Hegyeshalomból majd csak megy kocsi Nagykanizsára és elmehetek vele. 52 A két férfi nekem azt mondta, hogy ők nem vihetnek el, csak akkor, ha engedélyt kérek erre. Én ekkor beszéltem Éliással, és ő lejött velem a kocsihoz és azt mondta Nagy László gépkocsivezetőnek 53 , hogy a papír az én nevemre van kiállítva és így én is elmehetek Hegyeshalomba. Ezt követően én bementem a katonatanácshoz és ott azt mondtam, hogy most indulok Hegyeshalomba, nem kell-e valamit elvinni, vagy üzenetet átadni? Akkor nekem egy Domán nevű hadnagy 54 azt mondta, hogy mondjam meg a hegyeshalmi őrség parancsnokának, hogy semmiféle gépkocsit ne engedjenek Ausztriába a katonai tanács papírja nélkül. Ezután a gépkocsival elindultunk Hegyeshalom felé. Az úton együtt utaztam egy 55 év körüli, munkás kinézetű, Somogyi vagy Somogy vári nevezetű egyénnel, aki ugyancsak Hegyeshalomba ment, hogy ott a vöröskeresztes csomagok átvételét megszervezze. Mi az úton semmiféle Dunántúli Kormány alakításáról nem beszéltünk, én nem tudom, hogy ezt Nagy László gépkocsivezető honnét vette. A kormány alakítást még csak meg sem említettük. Az úton lényegtelen dologról beszéltünk, megemlítettem neki azt is, hogy a gabona raktárakat egyes helyeken már fosztogatják. Állítom, hogy ezzel a személlyel én semmiféle politikai jellegű dologról nem beszéltem. Ez az egyén azután a hegyeshalmi vasútállomásnál kiszállt a kocsiból és én többet nem tudok róla. Ezután beérkeztünk Hegyeshalomba és én ott átadtam az üzenetet a határőrség parancsnokának. Ok nem üzentek vissza semmit. Én ezt követően visszamentem az autóhoz és vártam azt, hogy mikor jöhetünk vissza. Azért akartam most meg előző tervemtől függetlenül ismét Győrbe visszajönni, mert a kocsi rám volt bízva és nem mertem azt felelőtlenül elhagyni, vagy vele Nagykanizsára elmenni. Amint én a kocsinál várakoztam, egy vámtiszt jött az autóhoz kettő fiatal nővel. A nők feltűnően voltak öltözve, az egyiken nadrág volt, nagy utazótáskákkal voltak felszerelve. A vámtiszt azt kérdezte, hogy én vagyok-e itt a kocsival Győrből? Én azt feleltem, igen. Erre a vámtiszt azt mondta, hogy azért kérdezi ezt, mivel itt van két olimpikon hölgy, akiknek van útlevelük, de lekéstek a vonatot és most őket
