Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Szakolczai Attila: Munkástanács-vezetők pere a Győr Megyei Bíróság Népbírósági Tanácsa előtt

szerint hajtotta végre, és e helyütt csak arról intézkedtek, hogy a fontosabb kérdésekben intézkedés előtt még egyszer ki kell kérni Szigethy véleményét. November 4-én Győrött nem került sor fegyveres ellenállásra, a szovjet csapatok puskalövés nélkül szállták meg a várost. Szigethy Attila, aki első helyen szerepelt a szovjetek által letartóztatni akartak listáján, illegalitásba vonult, a GYNT és a DNT szétesett, vezetőinek egy része külföldre menekült, az itthon maradottak a dokumentumok megsemmisítésével voltak elfoglalva. November 5-től a vagongyár munkástanácsa állt az ellenállás élére, már aznap tárgyaltak a szerveződő MSZMP helyi vezetőivel és a szovjet katonai parancsnokság képviselőivel.

57 A győri munkástanácsoknak nagy legitimitást biztosított november 4-ig vitt szerepük, és hogy az országos párt- és szakszervezeti vezetés intencióival összhangban, a lakosság egyértelmű támogatásával alakultak meg. Kezdetben a szovjetek is elismerték a munkástanácsokat, azokban az 1917-es forradalom szovjetjeinek utódait látták. Az alapvető forradalmi követelések eredményesebb képviselete érdekében november 7-től megfigyelhető a munkástanácsok egyre szervezettebb együttműködése, noha formálisan nem alakult meg a város vagy a megye munkástanácsa. A győri üzemek munkástanácsai három csoportba rendeződtek: külön tartottak megbeszéléseket a vasipariak, a textilesek és a többiek (bútorgyár, MAV, élelmiszeripari üzemek stb.). November 7-én délben a vagongyárban tartott közös értekezletükön (amelyen a Richardsot a munkástanács teljes vezérkara: Rudolf László elnök, Berger Sándor elnökhelyettes és Benedetti Ernő, a munkástanács titkára képviselte) elhatározták a munka feltételes felvételét, miközben fenntartották követelésüket, hogy a „ városi és megyei közigazgatási szervek irányításában a győri munkásságot képviselő munkástanácsok megfelelő súllyal képviselve legyenek", ugyanúgy, mint november 4-e előtt.

58 A másnapi ülésen már a munkástanácsok képviseletének konkrét formájáról tárgyaltak, a városi tanácsot Gottwald István, a megyeit Cseh István képviselte. November 4-e után Győrött visszatért a megyei közigazgatás élére a Markó Gyula vezette végrehajtó bizottság, emellett a megyei tanács munkástanácsa tanácsadó testületként működött tovább. A kettő együttműködését nagyban segítette a forradalmi napokban is megőrzött személyes kontaktus, valamint az, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága meglehetősen foghíjas volt, a forradalom napjaiban elűzött vagy elmenekült funkcionáriusok és végrehajtó bizottsági tagok nem mertek visszatérni, így nehezen volt elképzelhető a megnövekedett közigazgatási feladatatok ellátása a munkástanács támogatása nélkül. 57 Szakolczai Attila: A győri vagongyár munkástanácsa a győri forradalom élén (1956. november 4.-1956. november 15.) In Politika, gazdaság és társadalom a XX. századi magyar történelemben. II. Szerk. Püski Levente et. al. Debrecen, 2000, 125. o. 58 A győri munkástanácsok felhívása. Győr, 1956. november 7. Győr, 1956. II. 244-245. o.