Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Szakolczai Attila: Munkástanács-vezetők pere a Győr Megyei Bíróság Népbírósági Tanácsa előtt

szovjetellenes hangulat ellenében ilyen nyilatkozattal debütálnának. Felmerült az is, hogy rendeletileg tiltsák be az addig korláttalan hatalmat gyakorló kommnuista párt működését, ezt azonban éppen Tóth István opponálta, hivatkozva arra, hogy mindenkinek demokratikus joga, melyik pártot kívánja szavazatával vagy tagságával támogatni. Már ezen az első ülésen felvetődött, hogy az előző nap munkahelyét és családját is elhagyó, a győri megmozdulás elől Csehszlovákiába menekült Mezei Józsefet, a megyei tanács elnökhelyettesét le kell váltani pozíciójából, erről azonban ekkor még nem született döntés. Mezein kívül mások ellen is felmerültek kifogások, személyi kérdésekről azonban a munkástanács november 2-i üléséig nem tárgyalt. Az alakuló ülés után a munkástanácsból többen átmentek a városházára, hogy bejelentsék megalakulásukat Szigethy Attilának. A szervezetlenséget és kapkodást mutatja, hogy egy öt fős csoport élén elment Tóth István, és tőlük függetlenül, ugyanezzel a céllal Csincsák Endre is. Amikor a városházához értek Tóthék, vetette fel a küldöttség egyik tagja Cseh István, hogy a munkástanács elmulasztotta megválasztani saját vezetőségét, így ott helyben jelölték ki elnöknek Tóth Istvánt azon az alapon, hogy ő kapta a legtöbb szavazatot. A megyei tanácsi küldöttség nemcsak a munkástanács megalakulását jelentette be, hanem részt is vettek a munkástanácsok részére összehívott ülésen, amelyen Szigethy Attila ismertette a nemzeti tanács megalakulását és politikai programját. A meglehetősen hektikus és kaotikus ülésen, amikor Szigethy az ellenkormány megalakítását felvető javaslat ellenében azt állította, hogy nem ismer a miniszterelnökségre alkalmasabb, igazabb magyar embert, mint Nagy Imre, a katolikus egyház egyik helyi képviselője Mindszenty nevét kiáltotta közbe, őt az ország első zászlósurának nevezve, amit Tóth István hangosan marhaságnak minősített (társai ijedten pisszegték le). Tóth Istvánnak nem Mindszenty személye ellen volt kifogása, hanem a helyzetet reálisan értékelve úgy látta, hogy Magyarország egymaga képtelen legyőzni a világ egyik legerősebb katonai hatalmát, a Szovjetuniót, a forradalmi követelések viszonylagos sikerére így csak akkor van lehetőség, ha azokat egy Moszkva és Magyarország számára egyaránt elfogadható, hiteles politikus képviseli, márpedig a nyíltan és következetesen antikommunista Mindszentyről ez semmiképpen nem volt állítható, túl azon, hogy Mindszenty politikai nézeteivel szemben a katolikusok részéről is számos kifogás merült fel. Az igazi indulatot azonban a feudális cím felemlegetése váltotta ki belőle. Október 29-én a győri üzemek, így a Richards is, képviselőket küldtek a nemzeti tanács mellé, részint hogy biztosabban tájékozódhassanak a döntések felől, részint pedig azért, mert elterjedt a hír, hogy a városházán úri restaurációra készülnek, és így akarták biztosítani a munkások politikai képviseletét. Az elterjedt szóbeszéd valóságalapja az volt, hogy október 28-án a helyi pártvezetés megjelent nyilatkozata és a sortüzek áldozatainak temetése keltette indulatok olyan tömegtüntetést gerjesztettek, amelynek hatására kivált a GYNT vezetéséből annak több, egy-