Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Szakolczai Attila: Munkástanács-vezetők pere a Győr Megyei Bíróság Népbírósági Tanácsa előtt

A politikai osztály addig sem tétlenkedett, amíg sort keríthettek az őrizetbe vételre. Megkezdődött a tanúk kihallgatása, jóval a nyomozás elrendelése előtt, miközben operatív úton is gyűjtötték a terhelő anyagokat. Február végére, amikor ezt már Berger egészségi állapota is éppen megengedte, összegyűlt a letartóztatáshoz elegendő bizonyíték, részben egykori államvédelmi- és katonatisztek tanúkihallgatási jegyzőkönyvei, részben „Mogyorósi Péter" fedőnevű informátor (vélhetően Berger munkatársa a Richardsban) jelentései alapján.

28 1957. február 27-én Bergert őrizetbe vették, majd a hetvenkét óra elteltével március 2-án előzetes letartóztatását is elrendelték. A kihallgatási jegyzőkönyvek és az úgynevezett önvallomások^

9 arról tanúskodnak, hogy Berger igen részletesen beszámolt cselekményeiről, ám következetesen tagadta a vád legfontosabb pontjait, szerepét a BM főosztály lefegyverzésében, bécsi útját, együtt utazását Somogyvári Lajossal stb. Az őrizetbe vételétől eltelt egy hónap után (egy hónapra szinte kötelező volt magánzárkába zárni a súlyosabb „ellenforradalmi bűncselekménnyel" vádoltakat), Berger is cellatársakat kapott. Lendvai Mihály és Bertalan Lajos mellett egy zárkaügynökkel zárták össze, akinek a jelentései 1957. április 15-tel bezárólag maradtak fenn az iratok között.

30 A vamzer általában kevéssé informatív jelentéseit azonban nem használták fel az eljárás során. Ennek nemcsak az a magyarázata, hogy bonyolult lett volna legalizálni az így megtudottakat,

31 és nem is kizárólag a jelentések értéktelensége. Semmi sem indokolja ugyanis, hogy miért nem került sor annak a három személynek a kihallgatására, akikről a vamzer-jelentésekből kiderült, hogy tanúvallomásuktól tart Berger. Berger félt egyik rokonának a meghallgatásától, de az iratokból semmi nem állapítható meg arról, hogy miért. Hasonlóképpen tartott két pártfunkcionárius kihallgatásától, különösen feltűnő, hogy az ügyben igencsak érintett Sárosi János meghallgatására sem került sor. Tóth István és még inkább Csincsák Endre esetében nincs nyoma annak, hogy a politikai megtorlás szervei operatív eszközöket is bevetettek volna az eljárás alá vontak cselekményeinek felderítése, bizonyítása érdekében. Igaz, erre nem is /s Berger Sándor győri lakossal kapcsolatos összefoglaló jelentés. Győr, 1957. február 26. TH, V-142088. 29 A letartóztatottakkal leíratták ötvenhatos szerepüket, de előfordult az is, hogy előre feltett kérdésekre kellett írásban válaszolniuk. Az így keletkezett szövegeket nevezték önvallomásnak. 30 „Katona" fedőnevű zárkaügynök jelentései, 1957. március 28—április 15. TH, V-142088. 31 Bizonyos ötvenhatos pereket - éppen az eljárások nagyobb hatása érdekében - (korlátozott) nyilvánosság előtt tárgyaltak. Ezekben az esetekben az egykori ÁVO-ÁVH módszereivel dolgozó politikai osztályok különös gonddal ügyeltek arra, hogy a titkos eszközökkel megszerzett információkat legalizálják, vagyis az így megtudott tényekre a bíróság előtt is kihallgatható tanúk vallomását beszerezzék.