Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Ügyészi feljegyzés (vádirat) 1957. július 18.

47. Október 30-án Somogyvári Lajos Győrben tartózkodott, 31-én pedig Székesfehérváron, a hadtest forradalmi katonatanácsát megalakító gyűlésen vett részt, így egyik napon sem utazhatott Bergerrel Hegyeshalomba. Somogyvári egyébként — a kádárista leírások szerint a győri „ellenforradalom" diabolikus figurája — sem vitéz, sem horthysta százados nem volt 48. Győrben komoly formában sohasem merült fel ellenkonnány alakításának gondolata, jóllehet ez az egész Kádár-korban folyamatosan visszatérő vád volt sokakkal szemben. A legveszélyesebb győri ellenkormány-alakítási kísérletet (Somogyvári Lajosét) éppen a forradalom győri vezérkara hiúsította meg. Berger feltehetően a DNT megalakításáról beszélt ismeretien útitársával. 49. Az ügyészi feljegyzésnek ezek a mondatai jól mutatják azt a nyelvi csúsztatást, amelynek segítségével a politikai nyomozó osztályok kriminalizálták a vizsgálat alá vontak cselekedeteit Berger Sándor az osztrák határvárosban természetesen beszélt az ottaniakkal, és természetesen a győri forradalom eseményeiről, de nem beszédet tartott az összeverődött tömegnek stb. 50. A személyi kérdések megtárgyalásának éppen az volt a célja, hogy elejét vegye esetleges személyeskedő támadásoknak, és hogy olyan személyi feltételeket biztosítson, amelyek szükségesek a felelős munkavégzéshez. Elsőként a munkástanács tagjait vonták vizsgálat alá, hogy tisztázzák múltjukat, hogy bizonyos legyen, hogy alkalmasak tisztségükre. 51. A megyei tanács munkástanácsát sokan támadták azért, mert a korábbi tanácselnök, Markó Gyula is a testület, sőt a munkástanácsot vezető intéző bizottság tagja volt. Azzal vádolták a munkástanácsot, hogy továbbra is kommunista befolyás alatt áll. 52. Október 26-án a főosztály elfoglalása során számos államvédelmi irat került a felkelők kezére. Ezek révén az elkövetkező napokban az államvédelem számos ügynöke és informátora lepleződött le, miközben sokakat valós alap nélkül támadtak. 53. A kívülről érkező támadások hatására Markó Gyula maga vonult vissza a megyei tanácstól. Személyének védelme érdekében a munkástanács november 2-án úgy határozott, hogy igazolást ad neki, amely többek között tartalmazta azt a megállapítást, miszerint Markó „a megyei tanácsnál összetartott [egy] olyan értelmiségi garnitúrát, amilyen az országban [több] nem volt. Eltűrte az ellenvélemény megnyilvánulását, a dolgozók szerint vezetői képessége van, és amennyiben később a munkásosztály és pártja megbízza, mi örömmel látjuk a megyei tanácsnál." 54. Mezei József október 26-án Csehszlovákiába menekült, a forradalom leverése után sem került vissza a megyei tanács élére, leváltását a november 4-e után hivatalát ismét elfoglaló végrehajtó bizottság is jóváhagyta. Vele kapcsolatban a vádirat szinte szó szerint követi a munkástanács határozatát, csak azt hagyta eL hogy Mezei eltávolítása „a megyei tanács összes dolgozói kifejezett akaratának megfelelően is szükséges." 55. Vagyis hogy az államvédelem ügynöke volt 56. A személyzeti, vaLomint ideológiai osztályok és állások országszerte megszűntek. A dolgozók úgynevezett káderanyagait őrző és kezelő személyzetisek, valamint az ideológiai indoktrináció helyi képviselői országszerte nagy ellenszenvet vívtak ki maguknak. 57. A Vizler Ernőre vonatkozó megállapítás feltehetően elírás. Vizler Ernővel szemben az volt a kifogás, hogy „párthűségét 100 %osan igyekezett kidomborítani", vagyis mindig arra törekedett, hogy túlteljesítse a párt utasításait