Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Ügyészi fellebbezés 7957. november 4.

Vádlott a megyei tanács munkástanácsában betöltött elnöki funkciója révén még a normális viszonyoknak megfelelően is súlyos hatásköri túllépéseket követett el, és olyan kérdések kierőszakolását vitte keresztül, amely a már említett hatásköri túllépéseken felül még népi demokratikus államunkat is alapjaiban támadta veszélyeztette: MDP, DISZ stb. feloszlatása,

7 vagyonuk felleltározása stb. Vádlott vonatkozásában a tényállás tehát megfelelő, a kezdeményező és vezető tevékenység a tényállásból kifolyólag is megállapítható. A helyesen megállapított tényállásban vádlott szándékát és vezető tevékenységét is helyesen értékelve hozta meg a népbíróság ítéletét, amelyben vádlottat 12 évi börtönbüntetésre, mint főbüntetésre ítélte. A népbíróság tehát ítéletében a fenti megállapításokon kívül vádlottat bűnösnek mondta ki a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésében és társadalmi tulajdon hűtlen kezelésének bűntettében. A törvényben megállapított alapbüntetési tétel (halálbüntetés) helyett a népbíróság enyhítő szakaszt alkalmazva hozta meg ítéletét. A népbíróság enyhítőként értékelte vádlott büntetlen előéletét, családos voltát, míg súlyosító körülményt nem talált. Ezen esetre is vonatkozik a Legfelsőbb Bíróság azon állásfoglalása, amelyet I. r. vádlott vonatkozásában már említettem: a büntetlen előélet politikai bűncselekményeknél csak kisebb súllyal vehető figyelembe. Ugyanez vonatkozik a családos állapotra is. Ezen vonatkozásban tehát az enyhítő körülmények elenyészően csekély volta egymagában még nem adnak alapot arra, hogy a népbíróság az alapbüntetési tétel mellőzésével, az anyagi büntető jogszabályt annak helyes értelmével ellentétesen alkalmazza. Igaz, hogy a népbíróság II. r. vádlott vonatkozásában súlyosbító körülményt nem talált, bár erre alap lett volna. Vádlott mindvégig tagadta bűnősségét, az egész tárgyaláson cinikusan és gúnyosan viselkedett, egy esetben a tanácsvezető őt még a teremből is kivezettette. Bűnősségét még az utolsó szó jogán sem ismerte el, hangoztatta mártíromságát és a vádakat rágalmaknak minősítette. Ugyancsak meg kell állapítanom azt is, hogy II. r. vádlott vonatkozásában az államellenes bűncselekményen kívül még pluszként megállapítást nyert a társadalmi tulajdon

8 hűtlen kezelésének bűntette. Az ebben való bűnösség kimondása tehát még többletként járul az államellenes bűncselekményhez, így annál inkább törvénysértő a népbíróság ítélete, mivel enyhítő szakaszt helytelenül alkalmazott és sokkal nagyobb mértékben mint azt a népbíróság az I. r. vádlott vonatkozásában tette. így ez esetben is az enyhítő körülményekkel szemben egy többlet bűncselekmény mutatkozik, amely ez esetben sem áll arányban egymással, hiszen az elenyészően csekély enyhítő körülmények mellett az államellenes bűncselekményen kívül még egy többlet bűncselekmény van: a társadalmi tulajdon hűtlen kezelése. Ez esetben is hivatkozni kell a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 4/1957.