Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Az ítélet írásba foglalt szövege 1957. augusztus 2.

ellene, ha becsületes dolgozókról van szó. Ennek alapján az előbb említett három személy a megyei tanács vb-nek tanácskozással és szervezeti joggal bíró tagja lett. 1956. november 11-én ült össze az első vb, ahol a kooptálás megtörtént. Ettől kezdve Berger Sándor vádlott élénk és félre nem érthető rendszerellenes hozzászólásaival kitűnt. Többek között felszólalásaiban szerepeltek olyanok is, amelyek a szovjet hadsereg, a kormány és ennek egyes rendelkezései ellen irányultak. Például a fegyver beszolgáltatásával kapcsolatban a következő kijelentéseket tette, „a forradalomnak nincs vége, nem lehet elítélni azokat, akik a fegyvert nem adták le, miután az erre irányuló rendelkezést a szovjet parancsnokság adta ki." Törvénytelennek tartotta azt, hogy a forradalmi idők, forradalmi tetteit büntetik. Kijelentette ő magáról, hogy az első perctől kezdve forradalmár volt. De nemcsak ezek, hanem pártellenes kijelentései is jellemezték őt. Kijelentette, hogy a pártnak sok jó tulajdonsága volt, közöttük az, hogy megismertette a dolgozókkal a szocializmust, de miután a dolgozók megismerték, nincs a pártra szükség. November 4-e utáni vb üléseken Berger Sándor vádlotton kívül - mint a munkástanács képviselői - részt vettek a vb. Üléseken dr. Tóth István II. és dr. Csincsák Endre III. r. vádlottak is. Ha kisebb mértékben is, de hasonló módon nyilatkoztak ők is. Tóth István vádlott még ekkor is dr. Váradival kapcsolatban úgy beszélt, hogy helyes volt az eltávolítása, mert az ellenforradalmárokat patkánynak nevezte. „ A kormány már egyszer úgy viselkedjék, mint a nép szolgája, ne pedig úgy, mint a nép ura. Mi legyen azokkal a személyekkel, akik nem kívánatosak az apparátusban. Véleményem az, hogy távolítsák el őket a forradalom lendületében, most el lehet őket küldeni fegyelmi eljárással. Szerintem az elmúlt időben annyi bánat és könny gyülemlett össze a tsz fejlesztés, begyűjtés, az AVH munkája következtében, hogy nem lehet csodálni, ha egyes kommunista vezetők ellen feltámad a harag. Nem egyes személyek bocsátanak meg a tömegnek, hanem arról van szó, hogy megbocsát-e a tömeg egyes személyeknek, akik itt tíz évig vétkeztek. Nem azt kell mondani, hogy megbocsát-e Apró Antal, itt arról lehet szó, hogy mi megbocsátunk-e Aprónak, vagy Bebricsnek, nemhogy ők megbocsátanak-e a népnek."

23 Dr. Csincsák Endre ugyancsak hasonló hangnemben tette meg felszólalását. Többek között arról beszélt, hogy a kormánynak lépéseket kellene tenni a politikai konszolidáció felé és tárgyalni kellene a munkástanácsokkal, mert úgy néz ki a helyzet, hogy a kiadott rendeletek szerint a munkástanácsoknak az üzemeken belül van csak szerepük. Az egész ország a nyomor, a tragédia felé halad, ha a kormány nem ad ki rendeleteket, amelyeket a mai körülmények között végrehajtani nem lehet. A vidéknek is meg kell szólalnia olyan értelemben, hogy a kormány tegyen lépéseket a politikai konszolidáció felé. Elvi kérdést is látott abban, hogy a tanácsülést ne lehessen könnyen összehívni, mert a kormány később választást akar.

24