Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Nyolcadik tárgyalási nap (ítélet) 1957. augusztus 2.

Jegyzetek 1. Berger Sándor esetében — a korabeli perek és ítéletek fényében — érthető az ügyész ragaszkodása a halálbüntetés kimondásához, Tóth Istvánnak azonban nem volt olyan 4 cselekménye, ami kriminalizálva okvedenné tette volna halálos ítélet kiszabását Az ő esetében ez csak azzal magyarázható, hogy az ügyész - tévesen — a megyei tanács munkástanácsát tekintette a győri forradalom legfontosabb testületének, miközben országosan Győr számított az ellenforradalom második fővárosának. A népbírósági törvény figyelmen kívül hagyta a reformatio in peius tilalmát Ez sok olyan vádlottat visszatartott a fellebbezéstől, aki halálos minősítéssel volt vádolva. Az ötvenhatos elítéltek általában csak a rendszerváltozás után olvashatták el saját ítéletüket. A Legfőbb Ügyészség iránymutató állásfoglalása szerint a súlyos minősítéssel bíróság elé állított ötvenhatosokkal szemben kötelező volt fenntartani a vádlottak előzetes letartóztatását a jogerős ítélet meghozataláig (mint ahogy az ügyészeknek kötelező volt megfellebbezni az ítéletet, amennyiben indítványukkal szemben a halálos ítélet nem került kimondásra).