Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Aradi Gábor: Népszerű játékok és szenvedélyes játékosok Tolna megyében a

tesen nem nézte jó szemmel. Ha pedig hátrányba került, azonnal protestálásba kezdett. A tiltakozás hevességét a tét nagysága mellett az egyén vérmérséklete határozta meg. Szekszárdon Dicenty Ferenc vendéglőjében, a fent jellemzett okból veszett öszsze Rosenstock Adolf nagykereskedő, és Perger Sándor nyomdász. (Mindketten a mezőváros elitjéhez tartoztak.) A perpatvar közben állítólag még egy pofon is elcsattant. A helyzetet tovább súlyosbította az is, hogy az egyik küzdőfél keresztény, a másik zsidó vallású volt. Ugyanis a más felekezethez való tartozás újabb okot adott az ellenségekké vált játszótársaknak egymás sértegetésére. Egy másik eset. Bátaszéken, a Pap vendéglőben, Goll Jakab vargamester és Joó Mátyás tanító a teke-szobában biliárdozott. Nézeteltérés abból támadt közöttük, hogy a vesztésre álló fél, Joó tanító úr nem viselte el vesztésre álló helyzetét. Ezt abból lehetett megállapítani, hogy lökés közben a labdát elvette és nem engedte társát játszani. Rajtuk kívül jelen volt még Gazdik József a szekszárdi állami ügyész járuinoka , Veszély Antal a szekszárdi szolgabírói hivatal díjnoka, valamint Majer János, helybeli asztalosmester.

4 A biliárd-, vagy tekeasztal - a két kifejezés a vizsgált korban azonos tartalommal fordul elő az iratokban - fontos pénzkereseti forrása volt a vendéglőnek. Ez a következő esetből is látható. A már említett Dicenty Ferenc, a szekszárdi nagy vendéglő bérlője külön tekeőrt is alkalmazott annak érdekében, hogy felügyeljen az erre a célra használt asztal körüli rendre. Paradox módon azonban, ezt a feladatkörét bizonyító peranyag olyan rendbontás miatt keletkezett, melynél az egyik szereplő éppen a felvigyázó volt. Az történt ugyanis, hogy valamilyen okból nézeteltérés támadt az említett tekeőr és a vendéglő főpincére között, hogy az őr hirtelen haragjában otthagyta a szolgálati helyét. Ez persze nem tetszett a főnöknek, aki úgy vélte, hogy hasonlóan nem kellően átgondolt módon, egy pofon keretében megmutatkozó erőszakkal tudja csak helyreállítani tekintélyét és helyére állítani alkalmazottját.

5 Rövid időre hagyjuk most el a vendéglőket, s nézzük meg, mi volt az a bizonyos tűzveszélyes játék, mely ellen feljelentéssel tiltakoztak időnként a polgárok. A „békáról", „békázásról" volt szó, mely egy röppentyűfajtát, illetve ennek használatát jelentette. Mezőgazdasági idénymunkák (aratás, szüret) befejezése után rendezett mulatságokon alkalmazták szívesen. Abban az időben is, az ifjúság egy részének olyan „értelmes" szórakozását jelentette ez, melynek keretében fülsiketítő, pattogó hanggal másokat, különösen a lányokat lehetett halálra ijeszteni. „Békát" a nagyobb vegyeskereskedésekben, így például Szekszárdon a nagyvendéglő alatti boltban lehetett vásárolni. Itt szerezte be a város környékének lakossága is ezt a durrogtatásra alkalmas készítményt. A bírósági ítéletekből kiderült, hogy ennek a petárda fajtának azonban nem a használatát tiltották, hanem csak azt a figyelmet2 Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára (TMÖL) Szekszárdi Városilag Kiküldött Bíróság(SZVKB) iratai (1855-1858) C/141/1855. 3 Az iratból nem állapítható meg, milyen tevékenységet takart ez a foglalkozásnév. Kétféle megoldás is elképzelhető, azaz a feladatkör vagy járulékbeszedésből, vagy hivatalai iratok kézbesítéséből állott. 4 TMÖL SZVKB C/305/1855. 5 TMÖL SZVKB C/55/1857.