Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Márfí Attila: Vándorszínészet a Dunántúlon, különös tekintettel Pécsre

nészgruppok, de már egyre kisebb területen és elszigetelten működnek. A hazai vándorszínész mozgalom fénykora, összes árnyoldalával és létfontosságú kultúrmissziójával együtt a reformkorra tehető. Ez az az időszak, mikor a kor játékos embere színpadra állt, legyen az istállóban, fényes szalonban, kocsmában, vagy Isten szabad ege alatt, és játszott a maga és mások gyönyörűségére, kiszolgáltatva a korszak hatalmasainak kényekedvére. De színpadra állt és játszott bohózatot, tündérjátékot, tragédiát, lovagdarabokat, operákat és népszínműveket, tükröt tartva önmaga és a közönség elé. Újházi Ede, 1875