Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)
Márfí Attila: Vándorszínészet a Dunántúlon, különös tekintettel Pécsre
sebb színháztörténeti lajstrom. 48 De tulajdonképpen példák sokaságát sorolhatnánk az ilyen jellegű eseteknek. Az itt felvázolt néhány jellemzőbb eset is jól példázhatja a vándorszínészet negatívumait, a megélhetés nehézségeit. Pedig az elöljáróság részéről egyre strukturáltabb a vándorszínészettel való feladatvállalás. Feladatkörükbe tartozott elsősorban a már említett játékengedélyek kiadása és a folyamatosan megalkotott színházi rendeletek és rendtartások érvényesítése. A M. Kir. Helytartótanács rendeletei azon kívül, hogy a vándorszínészet struktúrájára is adott instrukciókat, főként a bécsi censorális bizottság észrevételeit, illetve tilalmait tükrözte Franz Kari Hagelin császári cenzor nevével fémjelezve. 49 A szenátus által kibocsátott működési engedélyek érvényesítésénél olyan bizonyító okiratokat kellett számon kérniük és átvizsgálniuk, amelyek a kutatók számára nagyon sok információt adnak a vándorszínészet összegészére vonatkozóan. így a vándortársulatoknak kérőlevelük mellé gyakran mellékelniük kellett a felsőbb hatóságok által kibocsátott működési engedélyt, szabadalomlevelet, az előző városok bizonyságleveleit, amelyek a társulat magaviseletéről, erkölcsi hozzáállásáról és a művészi produktumról vallottak. Ugyanakkor csatolták a társulati névsort, a repertoárt és színplakátokat is. 50 Mindezen szabályozások ellenére a vándorszínészek áldatlan állapotain sokáig nem tudtak rendeleti, de önkormányzati szinten sem érdemben változtatni: ide vehetjük a színészek megélhetési gondjait és társadalmi megbecsülésüket, művészi rangjuknak elismerését. Nemegyszer lekezelték, gyanús szemmel kísérték a komédiáscsoportokat, s ez a bizalmatlanság kényes, olykor megalázó helyzeteket is teremtett: 1813 tavaszán például Jeszenszky Josefa nemzetes asszony megvádolta az itt szereplő eszéki vándortársulat pénztárosát Fux Mariannát, aki egyébként a direktor Johann Kübler anyósa volt, hogy amikor az „instruktorát" teátrumba küldte a „bilet" megvételére, a pénztáros száz forint helyett tízből adott vissza. 1 A vizsgálat addig fajult, hogy előbb Fux Mariannának, majd magának a direktornak is esküvést kellett tenniük a szenátus előtt, hogy a pénz eltűnésében nem vétkesek. Az már fel sem merült, hogy az idős matróna esetleg rosszul emlékezett, hogy az intézőjét is esküre fogják. Mindenesetre a gyanú alól tisztázták a társulatot, sőt a város előkelői, élükön Országh Imre, Bartos Eduárd, Répássy Lipót, Jeszenszky Imre (!) és Sauska Lajos nemes urakkal beadványban kérték, hogy a város tisztes ajánlólevelet állítson ki a gyanúba fogott vándorszíné4S MBL. Pvt. ir. 186/1843. 49 Mátyuszné Császár Edit: A német színészet hazánkban I.m. 37-38. Különösen a Martinovits-féle mozgalom és a napóleoni háborúk idején tapasztalható a cenzúra szigora. 50 Múrfi Attila: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásainak forrásai a Baranya Megyei Levéltárban (1727-1848). I.m. XXVI-XXVIII. Ezen rendkívül értékes bizonyító iratok nyomán rajzolódhat ki a vándortársulatok útvonala, működési körzetük, művészi produktumok, stb. 51 A nemesasszony panaszlevele szerint maga is kellemetlennek érezte a helyzetet: „Sőt még az Isten előtt sem mernék soha valami áldást kérni, vagy várni se magamra, sem pedig magzatjaimra, hanem mindenkor mint ideig, mint örökké való büntetésnek félelme gyötrődné lelkemet és szívemet, ha azon szegény theatralistáktól, kik szintén úgy mint más szegény nehezzen és fáradtsággal jutnak az élelmek megszerzéséhez, ha azoktól valamit igazságtalanul keresnék, vagy elvenni kívánhatnék". Márfi Attila: Thália papjai Pécsett. Lm. 46., BML. Pvt. ir. 1131/1813.
