Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Márfí Attila: Vándorszínészet a Dunántúlon, különös tekintettel Pécsre

folyamatos a helyi notabilitás pártfogása, de a német és magyar vándorszínészet szükségszerű együttélésének olykor botrányos inzultusaiban is érzékelhető a jelenlétük. Pécsett 1836-ban és 1842-ben történtek a több napig is tartó színházi botrányok, s mindegyik esetben a M. Kir. Helytartótanács közbeavatkozására volt szükség. 1836 februárjában Joseph Kurt német színigazgató sérelmére történt inzultus során a Bartos és Perczel nemesurak által feltüzelt Lyceumi diákok még a társulat néhány tagját is megverték. így a „kis Buchaimot" is, aki a város első színházi zsebkönyvét szerkesztette. A megye és a város elöljárói közt lévő feszültség a német direktoron csattant, akit pár hétre börtönbe is zártak, majd el kellett hagynia a várost.

33 Az 1842. évi, szintén februárban kipattant színházi botrány viszont pár hétig tartott, szinte az egész lakosságot feltüzelve. Ennek az esetnek a hátterében is ott húzódott a vármegye és a város, illetve a nemesség és a polgárság között meglévő feszültség. Szereplői ismét Bartos és Perczel urak

34

, valamint a Lyceum ifjúsága, na és a kárvallott német színész Rémay Károly, aki ráadásul magyar volt. Az országraszóló „vérengzés", ahogy a M. Kir. Helytartótanács fogalmazott, tanúságaként pár hónap múlva a magyar vándorszínészek is felléphettek a város első kőszínházában.

35 Ezt megelőzően viszont az 1838-ban megalakult Pécsi Nemzeti Casinonak köszönhetően egy esztendeig tudták biztosítani 1840 decemberéig, hogy az első kőszínházból kirekesztett magyar vándorszínészek folyamatosan játszhassanak a városban.

36 Az általuk létesített színházi alap tartotta fenn az úgynevezett „Pétsi Magyar Színész Társaságot", elsősorban Gaál Ferdinánd, Kajdacsy Antal és Mihálovits Imre pécsi nemesek érdemeként.

37 Az 1842-es ominózus skandallum után azonban úgy a város és a vármegye színházpártoló elöljárói félre tudták rakni az ellentéteket és a városi színházban egymást váltva szerepelhettek a német és a magyar vándorszínészek. A reformkor utolsó éveiben a polgári és a nemesi mece33 Joseph Kurt skandalum kitörésekor már negyedik éve tartózkodott a városban társulatával, s addig nem jött sem új német, sem magyar vándorcsoport. Valószínű ez volt az egyik oka, hogy 1836. febr. 25-én a Fő téren közel harminc botokkal felfegyverkezett diák megtámadta. Majd a rejtekhelyéről is előkeresték és a vármegye tömlöcébe kísérték. Ezt viszont a város sérelmezte és addig ágált, amíg Kürtöt a városi börtönbe zárták. Végül a direktor igazolólevelet is kapott a várostól, s nem tartották felelősnek a botrányért, de saját érdekében el kellett hagynia a várost. BML. Pvt. ir. 586/1836., Márti Attila: Emlékezetes botrányok Thália pécsi színpadain a reformkorban. I. m. Pécsi Szemle 1999. Tavasz. Pécs. 1999. Főszerk.: Romváry Ferenc. 51-53. 34 Gaál Ferdinánd pécsi táblabíró is főszereplő volt, akinek az érintett színésszel volt nézeteltérése, valószínű egy komika miatt. 35 BML. Pvt. ir. 823/1842. 36 Márfi Attila. A Pécsi Nemzeti Casino színházpártoló tevékenysége. In: Honismeret. XX. évf. 1992/93. Bp„ 1993. 24-25. 37 A társulat élén Erdős János állt, a művészeti vezetést viszont Lendvai Márton, a Nemzeti Színház művésze vállalta, aki maga is fellépett, sőt a legtöbb színdarab főszereplője volt. A 43 főből álló színészgárda a pécsi úgynevezett Elefántos Házban lépett fel az 1839-es teljes és az 1840-es csonka évadban. Műsorukkal sikerült felülmúlniuk a permanenes válsággal küszködő német társulatokat. Színvonalas repertoárjukon Kotzebue, Moliere, Schiller, Raupach, Shakespeare, Goldeni és Calderon mellett Szigligeti Ede, Katona József és Kisfaludy Sándor magyar színpadi szerzők műveit is megszólaltatták. Márfi Attila: Thália papjai Pécsett. 1. m. 107-109.