Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Márfí Attila: Vándorszínészet a Dunántúlon, különös tekintettel Pécsre

Színháznak is 1840-től), s végül Pécsett 1839/40-ben.

6 De ez a kilenc önálló színházépület korántsem elégítette ki a reformkori Magyarország fokozódó kultúra és színházigényeit. Főleg ha azt tekintjük, hogy ezen teátrumok jobbára az ország nyugati és északi részén épültek fel, tehát közel sem fedték le az ország egész területét. Ezért ebben az időszakban, mint kultúraközvetítő kényszerűségből jött létre és teljesedett ki, behálózva az országot a vándorszínészet. Amely kultúraközvetítésnek két, folytonosan egymástól függő és egymást átfedő szintjét különböztetjük meg: az állandósulásra való törekvést, azaz játékszínek felépítését. És a sokkal jellemzőbb (kényszerűségből) második szintet a vándortársulatok folyamatos vándorlását.

7 A vándorszínészet első átfogó tervezetét Kelemen László, a magyar színjátszás jeles úttörő egyénisége 1795-ben Kelet-Magyarországra vonatkoztatva dolgozta ki.

8 Attól függetlenül, hogy a Dunántúlra, a Felvidékre és a déli végekre vonatkozóan nem dolgoztak ki konkrétan ilyen tervezetet, főként ezeken az országrészeken jelentek meg a vándorkomédiások az úgynevezett színiútakon.

9 Amely színiútak két fő irányvonala alakult ki a korszakban, s mindkettőnek kiindulási pontja Bécs a császárváros volt.

10 Elsőként a Bécs-Pozsony-Győr-Buda-Kassa-Szatmár-Kolozsvár színállomásokat érintő útvonal alakult ki. Majd stratégiai fontosságú második színit is funkcionálni kezdett, amely a másfél évszázados török hódoltságot megszenvedett területeket kötötte össze a császárvárossal.

11 A bécsi-pozsonyi útszakasz Győrből ágazott le déli irányba, hogy Szombathelyt, Székesfehérvárt és Nagykanizsát érintve érje el Pécs városát. Ahonnan Varasdra, Eszékre, Újvidékre, Zomborba és Szabadkára juthattak el a vándorló színésztruppok.

12 Ezen említett színállomások közül kétségkívül Győr és Székesfehérvár emelkedik ki. Előbbi szabad királyi város azért, mert itt dőlt el, hogy a Bécs-Pozsonyból ideérkező vándortruppok végül is melyik útvonalat és játékszínt választják: a Győrben nyert információk ismeretében rajzottak tovább az egyre sokasodó vándorszínész társulatok,

1 míg Székesfehérvár igen fontos missziót vállalva 1818 és 1825 között a nemzeti színészet székhelye volt, ahonnan a város és Fejér vármegye által pártfogolt Székesfehérvári Nemzeti Színjátszó Társaság folyamatosan látogatta a Dunántúl és az ország jelesebb színállomásait.

14 Előbb a nemzeti színészet fáradhatatlan úttörő színigazgató6 Márfi Attila: Német és magyar teátristák a reformkorban, in: Baranyai Történetírás 1992/95. Pécs, 1995. Szerk.: Szita László. 437. 7 Kerényi Ferenc: A vándorszínészet első szintje, az állandósulás kísérletei. In: Magyar Színháztörténet 1790-1873. Szerk.: Kerényi Ferenc. Bp., 1990. 125-126. 8 Ami magában foglalta a Hegyalját, Szabolcs, Zemplén és Hajdúbihar vármegyéket. Kerényi Ferenc: A kétközpontú színházi fejlődés eredményeinek egységesülése. In: Magyar színháztörténet 17901873. Szerk.: Kerényi Ferenc 101. 9 Ezek az utak tulajdonképpen kereskedelmi és közigazgatási utak, az ezen közlekedő vándorszínészek, s a mentükön fekvő színiállomások miatt használták ezt az elnevezést. 10 Márfi Attila: Győr és Pécs színházi kapcsolatai a 19. században. In: Győri Tanulmányok. Győr, 1996. Szerk.: Bana József. 94. 11 Mályuszné Császár Edit: A német színészet hazánkban. I.m. 38-39. 12 Márfi Attila: Thália papjai Pécsett. Pécs, 1998. 39. 13 Uo. 40. 14 Márfi Attila: Székesfehérvári színjátszók Pécsett a 19. század elején. (Kézirat) 1-2.