Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Kriston Vizi József: A magyarországi játékkultúra állami támogatása a

Számos esetben a tanműhely és az üzem vezetője egymaga próbálta termékeiket a piacra vinni, s a portékának reklámot, hírverést szerezni, de ez a kellő hozzáértés hiánya miatt többször is csődbe vitte a vállalkozást, - jól tudjuk, nem csak a 19. század folyamán!... A célok és szándékok összefüggő volta miatt az oktatást, illetve a tantárgyak szerkezetét, tartalmát, valamint az elméleti és a gyakorlati képzés arányát, s nem utolsó sorban a végzést követő életminőséget tekintve a terület 1892-ig két minisztérium: a Vallás és Közoktatásügyi, valamint a Földművelés -, Ipar- és Kereskedelmi közösen irányította. Később a kereskedelemügyi miniszter felügyel, s ő is adja ki (1894-ben) a gyermekjáték-készítő tanműhelyek tantervét is.

26 — Figyelemre méltó az is, hogy az erdélyi Bánfíyhunyadon, a felvidéki Hegybányán és Fenyves-Chvojnicán évtizedekig működő kézműves iskolák a magyar tárgyalkotó népművészet utolsó korszakának kiemelkedő egyéniségeit adták később.

27 Ahogy szerzőink is megállapítják és láttatják: Minden itt szereplő példa, Kiss Áron a kortársainak a játékügy bárminemű előrevitelében tett erőfeszítéseivel kapcsolatban, az oktatás és a képzés alapvető mozzanatát hangsúlyozza. Az erre építő és ezzel kapcsolatos mindennemű szociális, foglalkoztatási és termelési - forgalmazási szektor a 21. század magyar társadalmában is csak ilyen összefüggésben szemlélhető, még akkor is, ha „csak" a játékról van szó. S gondolkozzunk el azon is, hogy öntevékeny, az elmúlt 6-8 évben alakult, gyakran rendszeres támogatás nélkül vegetáló kézműves iskoláink mellett az egyetlen állami, játékkal igaz csupán gimnazistákat ismertető, budapesti iskola, hivatalos nevén: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, azaz a Török Pál utcai játékkészítő tanszak 1997-ben hivatalosan is megszűnt. Száz évvel ezelőtt talán nem ment volna olyan könnyedén...! 26 Kubinyi Lajos: Iparunk jövője a néptanítók kezében. Néptanítók Lapja, 1876. 21. sz. 381-384. p. 405-409. p. - V.ö. még: Kalmár Ágnes 1992. 562-564. p. 27 Sebestyén Ádám 1998. 105-109. p.