Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Kósa László: Törekvések játékkaszinó létrehozására Budapesten

Az ország, a főváros jó hírneve érdekében jobb lett volna, ha föl nem merül. De ha már megtörtént, a polgármesternek kötelessége lett volna ezt az eszmét a leghatározottabban visszautasítani."

2 Hangoztatta, hogy a főváros közgyűlése, illetőleg a sziget tulajdonosa a játékbank felállításához nem fog hozzájárulni és kategorikusan felszólította a polgármestert, hogy a témához kapcsolódó álláspontját fejtse ki. Halmos János polgármester válaszában kifejtette, hogy a valóban felmerült az „idegen-forgalom emelésének" kérdése és az „... egyik úr fölvetette a játékbank eszméjét is, de konkrét indítványt nem tett. Fölhozta, hogy az idegenforgalom kétféle. Vannak akik szükségből vagy tapasztalatok szerzése céljából utaznak, viszont igen sokan csupán szórakozni kívánnak. ...Szóval az eszmét csak felvetették, de annak tárgyalásába nem bocsátkoztunk. Az én nézetem az, hogy Budapesten semmi esetre sem szabad megengedni egy ilyen játékbank létesítését."

3 A Budapesti Napló 1901. június 28-i számában „Különvélemény" cím alatt a játékbank felállításával kapcsolatban az alábbiakat publikálta: „Ijedten kérdezték tegnap az székesfőváros közgyűlésén: Csak tán nem tán játékbankot állítani a Margit-szigetre?! ... Az erkölcsnek igen kevés köze ehhez a kérdéshez. A józan ész ítélőszéke előtt a probléma így áll: Van-e szükségünk idegenforgalomra, igen, vagy nem? Hát igenis van. A nagy nemzetközi idegenforgalomból, amely évről-évre megszámlálhatatlan milliókat hint el útjain, erre a mi fővárosunkra és erre a mi hazánkra úgyszólván semmi sem jut. Európának Bécsben vége van. Az osztrák fővárosban még megfordul évente 300.000 idegen. Ennyi temérdek emberből alig néhány ezer téved ide hozzánk. Bécsen túl keletnek az emberek nem jönnek. Vájjon mért nem jönnek? Mert azt hiszik, hogy nálunk nem akad már semmi látnivaló."

4 „...De, hogy Bécsből, tehát tőszomszédságunkból ne lehessen Magyarországra vonzani az évente ott megforduló 300.000 idegent azt képtelenségnek tartjuk. Eddig az állam és a főváros sok pénzt és sok munkát pazarolt meddőn e feladatra. Szinte komikus az évek óta tartó, költséges és fáradságos erőfeszítések eredménytelensége. Ha kötéllel húznák ide az idegent, talán akkor sem jönne. Pedig egy nagyon egyszerű számítással kikalkulálható az idegenforgalom haszna. Ha minden turista átlag csak száz-száz forintot is hagyna nálunk vasúti jegyért, szállásért, ellátásáért és itt vásárolt iparcikkekért, akkor a bécsi idegenforgalomnak ideszívása évente harminc millió forinttal gyarapítaná gazdasági erőnket. Ez volna a haszna annak az idegen forgalomnak, amelyet eddig sehogy sem sikerült megcsinálnunk. Lemondhatunk-e erről a haszonról? Nem. Kötelességünk-e mindent elkövetnünk, hogy az e címen várható erőgyarapodás be is következzék? Bizonyára igen. ...Tapasztalt emberek, akik jól körülnéztek a Nyugaton, azt állították a minap egy ankéton, hogy az országban felállítandó egy-két játékbank bőséges idegenforgalmat teremtene meg Magyarországon. Ha ez igaz nem értjük a hüledezést. Mondtuk már, hogy ez a kérdés nem erkölcs, hanem gazdasági kérdés. De még ha erkölcsi természetű volna is ugyan miért kellene vonakodnunk? Ahol a 2 Pesti Hírlap, 1901. június 27. 6.p. 3 Pesti Hírlap, Fővárosi Ügyek. 1901. június 27. 6.p. 4 Budapesti Napló, Különvélemény. 1901. június 28. 2.p.