Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Kárpáthy Magdolna: A játékokról ad-hoc szemlélettel

A pásztorgyermekek, a pásztorkodó életmód játékos megélését mutatják. Fából, sárból, rongyból állatformákat csináltak és hosszú bottal terelgették, védelmezték őket társaiktól. A földművelők gyermekei kiseket, gereblyét, ásót, kapát csináltak, és játékos szöveggel kísérték mozgásukat. Népünk élete régen színesebb volt, szokásaiban gazdagabb. Ünnepnapokon felköszöntötték az új termést, örömtüzeket gyújtottak, hagyományos ünnepi táncokat lejtettek, hittek a Nap, a tűz, a víz csodatevő erejében. Ezeket az őserőket sokfajta szertartásban jelenítették meg. Az életviszonyok megváltoztak, s ez elsősorban a felnőtteket érintette. Elhagyták a régi szokásokat, a gyermekek, akik megtanulták és megjátszották az ősök életmódját, továbbvitték a szokásokat. A mostani gyermekjátékok az ősi szokásvilágból különféle lakodalmi és fonószokásokat, régi varázsló szertartások maradványait, régi népdalokat, táncokat és mesetöredékeket őriztek meg. Fontosak a régi háborúk és katonaidők emlékei. A várháborúk népünk életében híresek voltak. A labdával egymást célzó gyerekek ezt örökítik át játékukba, mikor védelemül a várba menekülnek. A katonatoborzás emlékét idézi az „Ég a gyertya..." című gyermekjáték. A játékok hosszú időn át fennmaradtak és elterjedtek. Tájanként változó formában. A gyermekjátékok a gyermeki közvetítéssel tovább fennmaradnak, mint a felnőttek emlékezete. Három időbeli réteget különböztetnek meg: Ősi szórványos réteg. Régi szokásokból keletkezett játékok tartoznak ide. Ősi táncmozdulatok, mesetöredékek, lakodalmas játékok tartoznak ide. („Kerekébe lakom" „Mit küldött az úrasszony?" „Három szál vessszőre" „Egyszer egy királyfi" Ősi összefüggő réteg. Az idetartozó játékok igen régiek, de még sokfelé megvannak. Ide tartoznak a mozdulatutánzó játékok (zsákdobás, hordóöblögetés, fogócskák, varázsló szokások, régi történeti emlékek.) („Fehér liliomszál" „Erzsébet asszony") Ujabb jórészt szórványos réteg. Az idetartozó játékok jórészt a lányok énekes játékaiból állnak („Erdő mellet nem jó lakni", „Ispi láng, Ispi láng") Ha megvizsgáljuk a játékokat a gyermekek szemszögéből, akkor azt látjuk, hogy bár a játék tartalma sokszor meghaladja az értelmét, a benne rejlő játékos ösztönöket kielégíti. Ezek kulturális ösztönök. A „Fehér liliomszál" játékában az égre nézés, földre köpés, valamikor varázsló szokás volt. A kislányok körébe átmentve arra szolgál, hogy megnevettesse őket. A felnőttek szokásvilága csak anyagot szolgáltat a gyermeknek arra, hogy játékos ösztöneit kielégítse. A gyermek játékvilágát a mozdulat szempontjából két részre különíti: Sport, naiv mozdulatművészet. A legfőbb különbség a fiúk és lányok társasjátékaiban rejlik. A fiúk játékaiban az erős mozgáson van a hangsúly. A mozgást nem kíséri játékos szöveg, arról beszélgetnek játék közben, hogy miben ügyes, vagy ügyetlen a társuk. Az örömöt az erőkifejtés, a mozgás jelenti. A cél az erőállapot, az ügyesség felismerése. A fiúk jellegzetes játékai a csapatjátékok. Ezekben a játékosok ellenfeleket keresnek maguknak, akiket legyőzhetnek. Különféle játékszereket használnak (labda, csige, kötőfék). Játékaiknak sajátos felépítése, szerkezete van. Kezdés. Lejátszás, újrajátszás. A kezdés abból áll, hogy kijelölik a szereplőket (ujjkiolvasás, adj-végy, botfogás, botrúgás, pénzfeldobás). A kijelölt szereplők nevet kapnak: király, adogató,