Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Csekő Ernő: Sorhúzás, furfang, csel, csalás- Játék a választásokkal a dualizmus korában

ség jelentős része is. Tudtak a választási korrupcióról, a hivatali befolyásról, vagy éppen a nem egészen pártatlan eljárásról. Szépíróink közül ezekről közvetlen képviselőjelöltként is átélt - tapasztalatokkal rendelkeztek a már eddig is sokat idézett Mikszáth Kálmánon kívül Herczeg Ferenc, Benedek Elek. Elmondható, hogy az előbb említett visszásságokat mindnyájan elítélték, de az ő megválasztásuk során is sor kelült ezekre. De ez a fajta kettőség a választókra is jellemző volt. Harrer Ferenc visszaemlékezésében számol be arról, hogy a korabeli választásokon a korrupció nyilvánvaló jelenléte nem zavarta abban, hogy - ahogy ő írja - „néhány órával később ne meghatva nézzem a megválasztott díszmagyaros képviselő bevonulását négyesfogaton, zeneszóval, fehérruhás lányok sorfala között. "

32 Ennél tudatosabb magyarázattal rendelkezett a politika belső köreiben járatos Klein Ödön, aki Széli Kálmán idején a miniszterelnöki sajtóosztályt vezette. Véleménye szerint Európa többi országához képest a választási korrupció Magyarországon nem a kormányok saját párt- és hatalmi céljait, hanem ennél felsőbb állami célt szolgált: a kiegyezést.

33 Ez pedig lényegi verdikt. Egyrészt kijelöli a magyar választások tisztaságának határait, másrészt rávilágít a tisztességtelen hatalmi beavatkozás önigazolási mechanizmusára. A választási rendszerbe így épült be az "államérdeket szolgáló" korrupció, amely idővel teljesen elterjedt a választási gyakorlatban.

34 Annyira, hogy a pártoknak idővel ezen túlmenően is ki kellett rukkolniuk valamivel, amint azt a Szemere Miklós - Kellér Andor által írt -) élettörténetében található eset is bizonyítja. Szemere ellenfelének kortesei a jelöltjükre szavazóknak fejenként tíz koronát fizettek. Az ellenfél így szerzett választóit Szemere korteseinek úgy sikerült maguk oldalára csábítaniuk, hogy nekik ez semmivel sem került többe. A választóknak azt az ajánlatot tették, hogy voksukért cserébe a tíz koronásukat beváltották egy húszasra. Jellemző adalék, hogy Szemere kortesfogásának ötletgazdája az a Kecskeméti Győző volt, aki Kellér szerint később kiérdemelte az évszázad egyik legnagyobb sikkasztója címet. Állítólag Kecskemétinek ez a svihákság volt első nyilvános szereplése.

35 Ennek fényében akár relatív megelégedettségre is okot adhat, ha a választási machinációk csupán a szélhámosi karrier kezdeti szakaszának voltak részei. Ahogy ennek helyét Pázmándy Dénes a már emlegetett képviselőházi beszédében - ifj. Zichy János gróf többes jelölése kapcsán - kijelölte: „... ha ez Magyarországon meghonositattnék, akkor ezzel a választókra oly bélyeget sütnének, mely a választási aktust apró kávéházi stiklikké aljasítja le. "

3Ő 32 Harrer Ferenc: Egy magyar polgár élete. Idézi: Gerő András: Az elsöprő kisebbség... 91-92. p. 33 Uo. 130. p. (

34 E folyamatnak emberi, lelki tényezőit figyelemreméltóan világítja meg Gerő András: Az elsöprő kisebbség... 86-89, 127-132 p.) 35 Kellér Andor: Zöld gyep, zöld asztal. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1957.) 95. p (Szemere ily módon történő képviselőválasztását megelőzték negatív tapasztaltok is. Az 1896-os választáson elszenvedett kudarcot követően így foglalta össze a választásokkal kapcsolatos véleményét: "Egyszerűbb tenne, ha a magas kormány szerető atyáskodásával kinevezné a tisztelt képviselőket. Éppoly jeles férfiakra eshetne a választása, mint esik most, de kevesebbe kerülne, és nem járna annyi bonyodalommal. "35. p.) 36 Tarnóczy Gusztáv: A nyitrai... 34. p.