Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)
Csekő Ernő: Sorhúzás, furfang, csel, csalás- Játék a választásokkal a dualizmus korában
A következő idézet, amellett, hogy bemutatja, jobb híján mivel próbálták vigasztalni magukat az elnyomott néppártiak, árulkodik arról is, hogy milyen karhatalmi készültség húzódott meg e választás mögött: „Deák József hírlapíró, aki szintén egyik bizalmi férfija volt Brestyenszkynek, amikor az elnök javába pöffeszkedett, nyugodtan odaszólt neki: "Hallja maga! ma nem vicc hencegni, mert van 300 katonája, de jöjjön holnap, akkor majd meglátjuk: ki a legény a csárdában. f>27 A választási elnökök a karhatalmat nem csak a választás biztonságának biztosítására, hanem sokszor, mint arra Herczeg Ferenc saját megválasztásával kapcsolatos feljegyzései is például szolgálnak, a választás menetének befolyásolására is felhasználták. A verseci elnök eljárása, miszerint az ellenzéki választók jelentős részének leszavazását késleltette, majd mikor a záróra kitűzése okán, az eljárás idegölő lassúsága miatt amúgy is türelmetlenkedő választók lármázni kezdtek, a katonasággal eltávolítatta őket, máshol is visszaköszönő gyakorlat volt. 28 így például a már említett 1910. évi nyitrai választás alkalmával, mikor is teljes egész nap várakoztatta, koplaltatta az elnök az ellenzéki választókat. Állítólag így is több, mint háromszázan visszautas itattak közülük. 29 Az ellenzéki választók leszavazásának időbeli elnyújtása tizenöt évvel korábban is gyakorlat volt Nyitrán. Ez részletesen kiderül az akkori választási elnök, Tarnóczy Gusztáv által jegyzett, A nyitrai választás című kötetből, mely részletességével egyedülálló betekintést - méghozzá a választási elnök szemszögéből enged az egyoldalú választási elnökösködés kulisszatitkaiba. Persze, hogy ez a kötet megjelenjen, természetesen szükség volt az országos sajtóban megnyilvánuló felháborodásra, illetve a Néppárt kampányára. Ezek közül kiemelkedik Pázmándy Dénes néppárti honatya, az elnök működéséről, a választást követően tíz nappal, képviselőházban elmondott beszéde, melyet Tarnóczy tevékenységének igazolásául írt müvében teljes egészében leközölt. A Latkóczy Imre államtitkár, szabadelvű jelölt és a frissen megalakult Néppárt prominense, ifj. gróf Zichy János közt zajló választás előkészületei közül a néppártiak kifejezetten sérelmezték és célzatosnak tartották a választás biztosítására kirendelt katonaságnak - másfél századnyi gyalogság - házaknál, jobbára az egyházi épületekkel tarkított felsővárosban való elhelyezését. A katonák közül így kerültek sokan a kanonokok utcjának házaiba. Vélhetően nem kell hosszan ecsetelni, hogy a katonaság valóban kézzelfogható jelenléte nemcsak fegyelmező hatást kívánt elérni, hanem a néppártiak kortestevékenységét és annak egyház általi támogatását is tevékenyen próbálta akadályozni. Szintén a néppártiakat érte előnytelenül a két jelölt táborának, pártjának elhelyezési terve. Eszerint a néppárti szavazók kerültek jóval messzebbre a szavazóhelyiségtől. Már a választás napjával kapcsolatos, a választók leszavaztatása során elszenvedett sérelmük a néppártiaknak, hogy az Csaba: Hol vagyunk? Egy magyarországi képviselőválasztás története. Nyitra, 1910. 19. p. 27 Uo. 20. p. 28 Gerő András: Az elsöprő kisebbség. Népképviselet a Monarchia Magyarországán. Gondolat, Budapest, 1988.118-119. p. 29 Csaba: Hol vagyunk?... 11 -18. p.
