Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Csekő Ernő: Sorhúzás, furfang, csel, csalás- Játék a választásokkal a dualizmus korában

- Ne mondjon ilyen bolondokat a nagyságos úr, mert ezt már el nem hiszik. - Miért ne hinnék el? - förmedt fel ártatlan képpel. - Oh, jaj! - vigyorgott rá gúnyosan a főkortes. - Ha olyan jószága lenne, akkor tudom nem csavarogna itt köztünk ekkora nagy munkaidőben! "

I5 Mint látható, igazán nagyokkal is történtek balesetek. Apróságokon csúszhatott el egy kerület szimpátiája. Ehhez képest kevéssé lehettek felvértezve a még tapasztalatlan, szűz jelöltek, akikre ráadásul még a tapasztalt kerületi rókák, a „királycsinálók" is veszélyforrást jelenthettek. Hiszen néha a tapasztalt jelöltek óriási rutinja is kevésnek bizonyult, ha a választók és a jelölt közti kulturális, társadalmi különbözőségek kerültek felszínre, vagy társadalmi szokásaik, életformájuk volt szinte összeférhetetlen. Ilyen helyzettel találta magát szembe, a Herczeg Ferenc által megörökített anekdota szerint, a csákovai kerületben a temesvári Kinsky gróf. A gróf, aki jeles sportember volt, környéken folytatott gyakori vadászatain szerzett helyismeretére alapozta képviselőválasztásának sikerét. Herczeg Ferenc visszaemlékezéséből kiderül, hogy ez az ismeret igen szelektívnek bizonyult, jobbára csak a vadak csapásainak hollétére korlátozódhatott. Történt ugyanis, hogy az egyik soron következő, a választás idejéhez közel eső vadászat végén, mikor a gróf már tisztálkodásnál, fürdésnél tartott, megjelent nála a járás főszolgabírója. „-Gróf uram - mondta - idegyülekeztek a falvakból a sváb aranyparasztok, akiktől a választás függ, és én azt hiszem, nagyon jó benyomást tenne, ha a gróf úr egy szép ugrást mutatna nekik Kinsky rögtön kapott az alkalmon, hogy meghódítsa a kerület becsülését. Pőrén, amint volt, kilépett a sátor elé, és az összegyűlt gazdák előtt akkorákat ugrott, mint a megszorított kenguru, majd ráadásul körülcigánykarikázta a bámész parasztokat. A főbíró-Mefisztó meg azt mondta a gazdáknak: - Ez lesz a ti képviselőtök! - De ez bizony nem lesz! - morogták a csákovaiak Nem is lett. A parasztoknak más fogalmaik voltak a törvényhozó méltóságáról, mint a nagyuraknak. "

16 Bizony a választóknak megvoltak az elképzeléseik képviselőházról és a képviselőkről, mind pozitív, mind negatív irányban. Az alábbi, Vasárnapi Újságból idézett választói igény bármily előre mutató is, derék választóknak csak álmaikban, vagy legalábbis joviális hangulatukban - miképpen itt is - fogalmazódhatott meg: „Egy veszprémi kerületben a pityókos választó odaszól a jelöltnek. - Nem jó van ez így uram! Öt heti választás és öt esztendei országgyűlés. Fordítva kéne ennek lenni, uram. Öt esztendei választás és öt heti országgyűlés. Több becsülete volna a szegény embernek, az urak meg odabenn kevesebb törvényt csinálnának.

17 15 Uo. 46. p. 16 Herczeg Ferenc: A várhegy, Budapest 1940. 96-97. p. 17 Vasárnapi Újság 1905. 3. szám 42. p.