Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Csekő Ernő: Sorhúzás, furfang, csel, csalás- Játék a választásokkal a dualizmus korában

osztoztak a jelöltek.

4 Azonban a választási elnökök - legalábbis Tolna megyében nem minden esetben hódoltak Fortuna istenasszony előtt, s inkább saját magukra vállalták a döntést - hozzáteszem: törvénytelenül -, hogy ki váljon az egyenlő szavazatot kapottak közül bizottsági taggá. így például, míg 1880-ban a nagyszokolyi kerület elnöke az egyenlőség eldöntése érdekében új választót hívatott, addig az agárdi elnök 1886-ban ezt a saját szavazatával tette meg.

3 Szintén nem volt hajlandó a játékos kedvnek és a szerencsének áldozni Érben János, aki 1877-ben volt az ozorai kerület választási elnöke. Persze ennek igen egyszerű a magyarázata, mivel a derék gazdatiszt egyik érintettje volt a szavazategyenlőségnek. A november 17-én megejtett pótválasztáson - ahogy a választási jegyzőkönyvben szerepel - „ketten nyertek egyösszegű szavazatot, de tekintettel arra, miképp legtöbb szavazatot nyertek közül Érben János elnök úr az egyik - az elnöki szavazati jogot az elnöknek felkérése nyomán a bizalmi férfiak vévén át, egyhangúlag Érben Jánosra szavaztak". Az előbb felsorolt példáktól eltekintve a választási elnökök a törvényi előírásoknak megfelelően természetesen alkalmazták a sorshúzást szavazategyenlőségek eldöntésére. Sőt az igen "lelkiismeretes" eljárásnak köszönhetősen akár nagyon érdekes helyzet is kialakulhatott, mint például 1895-ben, a szintén Tolna megyei tótkeszi-i választókerületben. Történt ugyanis, hogy a Vörös Kristóf helyi római katolikus segédlelkészre adott voksokat - az egyik bizalmi férfiú javaslatára - külön-külön vették számításba aszerint, hogy a szavazólapokon ,,Vörös" vagy „Veres" szerepelt. Tették mindezt azért, hogy kiküszöböljék a névelírásból adódható fellebbezéseket. Ugyanis a választók szavazólapjaikra, nem előre nyilvántartásba vett jelöltek neveit, hanem bárkinek a nevét felírhatták. így viszont - talán a sors tréfája - 23-23 arányú szavazategyenlőség alakult ki, és Vörös Kristóf a biztos bejutás helyett, a törvény előírását megtartva sorshúzásra kényszerült a nevéből kreált Veres Kristóffal, a még szabad harmadik helyért. Természetesen nem neki kedvezett a szerencse, ez pedig amellett, hogy a tótkeszi-i bizalmi férfiak a támogatottjukból bohócot csináló eljárás miatti „megbotránkoztatásukban a jkönyv aláírását megtagadták", az igazoló választmánynak jelentett már komoly munkát, hogy a nyilvánvaló ellentmondást feloldja. Ehhez az igazoló választmány az alábbi „frappáns" megoldást választotta: „Veress Kristóf igazolása megtagadtatik, s a reá esett választás semmisnek nyilváníttatik; egyszersmind pedi,g Vörös Kristóf megválasztatott és igazolt vármegye bizottsági tagnak jelentetik ki. "

7 A címben szereplő további három kifejezést (furfang, csel, csalás) egyfajta megközelítésből rendeztem - nyilván szubjektíven - sorrendbe. E szempontból a csalás értelmezésében nem lehetnek problémáink. Az értelmező kéziszótár meghatározása szerint: „jogtalan előnyszerzés érdekében vét a szabályok ellen. " Ehhez 4 Tolna megyében például 1883-ban, az őcsényi kerületben négy szavazat is elég volt ahhoz, hogy K. Deák Péter - 5,74 %-os részvétel mellett - törvényhatósági bizottsági taggá váljon. Csekő Ernő: Megyei önkormányzati választások Tolna megyében a kiegyezés korában. In: Comitatus 1999/március 61. p. 5 Csekő Ernő: Megyei... 62. p. 6 Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára Alispáni iratok (TMÖL Al. i.) 656/1877. 7 TMÖL Al. i. 2816/1895.